Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

B) A mozgások zavarai

16

ben qualitative és quantitative megváltozik. Az EFR. részletei a következők:

1. Az izom az idege felől érkező (ú. n. indirekt) ingerekre nem reagál (az ép izom igen).

2. Az izom váltakozó árammal nem ingerelhető (az ép izom igen).

3. Egyenárammal szemben az ingerlékenység eleinte nő, majd (1—2 két után) megint csökkenni kezd, végül megszűnik.

4. Amíg az izom egyenárammal való ingerlésre reagál, az ép izomtól eltérően viselkedik a reakciója. Ez az eltérés a következő:

az ép izom igen gyenge (néhány milliampéres) áramra abban az esetben reagál összehúzódással, ha az izmon a kathód van és az áramkört zárjuk; az áram erősségének erősítésekor már az anóddal érintkező izom is ráng az áramkör zárásakor, majd további erősítéskor az anóddal érintkező izom az áramkör megszakításakor is ráng, végül erős áram alkalmazásakor a kathóddal érintkező izom is ráng az áramkör szakításakor; ezt röviden úgy fejezzük ki, hogy

K Z R > (nagyobb, mint) A Z R > A Sz R > K Sz R,

amely kifejezésben K = kathód, A = anód, Z = zárás, Sz = szakítás, R = rángás;

elfajulásos sorvadásban szenvedő izomnál a fenti sorrend helyett a következőt szoktuk találni:

AZR>KZR>KSzR>ASzR.

5. Az izomösszehúzódás lassú, féregszerű (ép izomnál villámszerű rángás).

Az utóbbi tünet a legállandóbb és legmegbízhatóbb.

Midőn az elfajulásos sorvadás még csak éppen megindult, a fenti tünetek kevéssé kifejezettek: az EFR tökéletlen ; ez abban nyilvánul, hogy az indirekt ingerlékenység és a direkt ingerlékenység váltakozó árammal szemben nem szűnt meg, csak csökkent.