Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
IV. A görög felvilágosodás kora. A bölcsészet és az orvostudomány
Hip pokrates és a kosi orvostudomány 81 Az idegbajok legfontosabbjait tünetileg ismerik. Mivel azonban idegtanuk, ami a boncolási eredményeket illeti, gyatra s az agy működését is félremagyarázták, a zavar roppant nagy az elme- és idegkórtan terén. A phrenitis fogalma alá vontak minden szellemi kibillenéssel járó megbetegedést; azokat is, ahol a betegség lefolyása alatt delirium mutatkozott. Nyilván a hastífusz sok esete rejlett a phrenitis neve mögött. Az agyguta úgy támadna, hogy a fejből nyák folyik be az erekbe, azokat eltömeszeli és a vért meg levegőt belőlük kiszorítja. Hasonló fejből eredő folyásokkal próbálták megérteni az idegzsábákat, köszvényt reumatizmust. Az epilepszia, a „szent betegség“ külön könyvet kapott. Érdekesek ebben azok a megjegyzések, melyek a görögöknek e betegségről való babonás felfogására vonatkoznak. Ne öltözzenek az ilyen betegek feketébe, mert a fekete halotti szín, ne dőljenek pihenőre kecskebőrőn, ne hordjanak magukkal ilyen bőrt, ne rakják keresztbe se kezüket, se lábukat. A hippokratikusok az epilepsziát az agy betegségének tartják: a fejben sok nyák gyűlik meg, amely az agyállományt kimarja és feloldja. A kecskék boncolásakor találnak is büdös folyadékot az agyban ; a kecskék pedig gyakran esnek ilyen betegségbe. Az epilepszia, mint a sorvadás vagy a lépbetegségek, öröklött alapon fejlődhetik. Leggyakoribb a flegmatikusoknál, legritkább az epéseknél. Kezelése diétás. A daganatot okozó bántalmak is kellő helyre találnak a Gyűjteményben. A golyva, a skrofulózis és a rák ezek közt a leggyakoribbak. A paraziták közül ismerik a pántlikagilisztát és ascarist. Igen fejlettfokú a sebészet. Sok irat kizárólag chirurgikus tárgyú. Részletes előírások szabályozzák az operálandó beteg fektetési módját, az orvosnak a műtőasztal melletti elhelyezkedését, a megvilágítás módját, az eszközök előkészítését, a kéz mosását, a segédszemélyzet szerepét, a kötözés mikéntjét. Diagnosztikus célokra van ólomszondájuk, bél- tükörjük. Említik a klistírt és a kathétert. A törések gyógyulásánál keletkező kallust a csontvelőből származtatják. Orrtörés 10, bordatörés 20, alkartörés 30, felkartörés 40, combcsonttörés 50 nap alatt gyógyulna. A törések ellátása az első két nap alatt történjék meg. A csontvégek összeegyeztetése után a tört végtagot kenőccsel lesimítják, a törés helyet vászonszalaggal bekötik, föléje vászon nyomókötést s a végtag irányával egy vonalban két hosszú viaszos vászoncsíkot helyeznek s az egészet bepólyázzák. A kötést háromnaponként megújítják. A hetedik napon, amikor a töréssel kapcsolatos daganat lelohadt, fasíneket alkalmaznak a kötésben. A törések és ficamok gyógyításában gépeket is használnak fel. Az e Mayer : Az orvostudomány története. 6
