Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IV. A görög felvilágosodás kora. A bölcsészet és az orvostudomány

Hippokrates és a kosi orvostudomány

77

A gyógyulás alapfeltétele Hippokrates szerint a természet ereje, a physis. A természet ereje a betegségeknek orvosa^ s ez a természet önmagától találja meg, ösztönszerűleg a beavatkozás módját. Az emberi természet anélkül, hogy tanulta volna, mindig a legcélravezetőbbet teszi. S ez a természeti erő, ez a physis főleg heveny megbetegedésekben szembetűnő. A kórkép ugyanis ezen bajokban lényegesen függ egyrészt a kórlefolyás alatt a kóros anyagban fellépő változásoktól, másrészt a physisnek, főleg a physis fő eszközének, a testhőnek magatartásától. A kóros anyagok a fejlődés 3 stádiumán esnek át: az apepszián vagyis a nyers állapoton; az anyag megfőzésén (concoctio, pepsis) s végül a krízisen. Helyi akut betegségeknél a lokális, lázas bajoknál pedig az általános krízisre legyen figyelemmel az orvos. A lokális krízisek közé számítanak a sze- és exkréciók megszaporodása, a parenchymás szervek perifériás részeiben való lerakódások (apostasis).

A kritikus napokról szóló tant, amint már említettem, a pythagórikus iskola nyomán alkotják meg a hippokratikusok. Eszerint a krízisek, a betegség fordulásai páros (4, 6, 8, 10, 14, 20, 30, 40, 60, 80, 100) vagy páratlan (3, 5, 7, 9, 11, 17, 21, 27, 31) napon állnak be. Eszerint az akut betegségeknél a gyógyítás általános vázlata ilyen volt: a test erejének fenntartása, a kedvezőtlen lehetőségek elhárítása, továbbá a betegség anyagának kiürülése idejét, vagyis a krízist türelemmel bevárni és azt szabályozni. A türelmes, várakozó eljárással azonban nincs ellentétben az, hogy sürgős esetekben a kosi orvosok is megelőzték a természetet, elébevágván annak orvosságokkal, késsel vagy tűzzel. „Amit orvosságok nem gyógyítanak, gyógyítja a vas. Amit a vas nem javít, javítja a tűz. S amin a tűz sem segít, azt gyógyíthatatlannak kell tekinteni.“ (Aphor. Vili. 6.).

A beavatkozás szempontjából legfontosabb a szükséges pillanat megválasztása. Az orvos cselekvése ájulás, vizelési nehézségek, szülés vagy sebesülés esetén azonnali, míg fájdalomcsillapításnál nincs időhöz kötve. Más esetekben viszont a napnak bizonyos szaka, a reggel vagy az este kedvezőbb. Vannak bajok, melyeknek lefolyása alatt a páratlan napokon kell az orvosnak működnie, másszor csak havonként vagy még ritkábban van szükség beavatkozásra.

A kosi tudomány magvát az a művészet képezi, hogy a betegség lefolyásából következtetni tudnak a jövendőre, látják a még elkövetkezendő eseményeket. Prognózist, kórjóslatot mondani csak az tud, aki tisztában van a szóbanforgó betegséggel. Hippokrates művészete abból állott, hogy szembetűnő külső jelekből véleményt tudott nyilvánítani a betegség jövendő változásaira. A beteg test magatartása általában,