Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IV. A görög felvilágosodás kora. A bölcsészet és az orvostudomány

Hippokrates és a kosi orvostudomány

75

való ízesüléséről mit sem tudnak; a csigolyák számát 18—22-re teszik. Bordát (görögül pleura) minden oldalon két valódit és több ált olvasnak. Kis szalagocskák erősitik őket a csigolyák hézagaihoz, elől meg a mellcsonthoz, amelyen a bordák tapadása helyén haránt kiemelkedések vannak. Az ízületeket inaskészülékek rögzítik; a valódi ízületeket sikamlós synovia béleli. A gyermekek csontjáról azt tanítják, hogy finomabb, gyengébb, mint a felnőtté, mert több vért tartalmaz és üregesebb.

Az izmokat a kosi iskola még nem tudja megkülönböztetni, illetőleg élesen különválasztani a lágy részektől. Az egyes izmok közül ismerik a halánték, a rágás, a váll izmait, a kéz és láb hajlítóit és nyújtóit, a psoast, a farizmokat, az Achilles-inat, a hát, a bordaközi és csigolyaközi izmokat. Az inakról, melyeket sokszor összekevernek idegekkel, sőt erekkel is, azt írják, hogy lázban a melegtől kitágulnak és ellazulnak.

A bélcsatorna két részből áll: egyik az eledeleket veszi fel, a másik kiüríti. A gyomor összeköttetésben áll a vesével, inak és erek útján. Említik a mesokolont, a nagy és kis csepleszeket és a hashártyát. A máj, ahová a vérképzést helyezték, lebenyes és két kiemelkedése — a mai lobus quadratus és lobus Spigelii — között van „kapuja“. A lép az emberi talphoz hasonló alakú. A mirigyek közül a garatmandolákat, a nyak nyirokcsomóit, a cseplesz mirigyeit és a női emlőket ismerik. A fültőmirigy és hasnyálmirigy még elkerülte a Kr. e. V. század orvosainak figyelmét. A mirigyek célja a felesleges víz kiválasztása, s e tekintetben teleologikusan egy kalap alá foglalhatók az aggyal, mely a hideg és nyákos dolgok székhelye.

A nyeldeklő, légcső (arteria) és a hörgők leírása, melyeket aorta néven is emlegetnek, általában helyes. A pajzsmirigyet nem ismerik. A tüdő 2, illetve 3 lebenye helyett ötöt számolnak. A légzésnél beszívott levegő egy része az agyba, másik része a belekbe megy, a maradék pedig a tüdőkbe jut, ahonnan az ereken (phlebes) keresztül a szívhez kerül. A szívburokban rendesen is található kevés mennyiségű folyadék a légcsőből ivás alkalmával folyik ide. A jobb kamra nagyobb a balnál, ez utóbbi viszont vastagabb, hogy a benne rejlő természetes meleget jobban megtartsa. A szívfülecsek nevénél tréfásan megjegyzik, hogy nevük ellenére hallásra nem képesek. A kamrákban egyenetlenségek vannak, a balban több, a ráható levegő miatt. A félholdképű billentyűk nagyon erősen zárnak. A bal kamrában nincs vér, hanem levegő.

Szokatlanul természetellenes, hogy a szív anatómiai viszonyainak aránylag helyes felismerése mellett az erekről nem tudtak helyes képet nyerni. Az érrendszer kiindulópontjának a májat és lépet tekintik;