Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
IV. A görög felvilágosodás kora. A bölcsészet és az orvostudomány
74 IV. fejezet minden bizonnyal Hippokrates által írottak is, de azért egyik könyv szerzőjének sem állíthatjuk őt teljes bizonyossággal. Legtöbb irat a kosi orvosi iskola tagjaitól származik. Ez bizonyos. Az alexandriai iskola kritikátlansága azonban a Gyűjteménybe felvett olyan iratokat is, amelyek knidosi ízűek. HippoKRATES-nek azon munkákat szokás tulajdonítani, melyek egyszerűek, tiszták, könnyen érthetők. Sok közöttük befejezetlen, töredék. Kiadásai közül megemlítem a LiTTRÉ-félét (Oeuvres d’Hippocrate. Párizs 1839—1861. 10 kötet) és ERMERixs-ét (Hippocratis et aliorum medicorum veterum reliquiae. Trajecti ad Rh. 1859 —1865. 3 kötet). Lefordították a legtöbb európai nyelvre. Kommentárjainak száma légió. A régi klasszikus világ orvosai közül legtöbbet foglalkozott a hippokratesi Gyűjteménnyel Galenus. Ami ezekben az iratokban olvasható, az tulajdonképen a kosi orvosi iskolának felfogása. Kos sziget neve, a kosi orvostudomány egyet jelentett a régiek előtt az iskola fejével, Hippokrates-szcI. Knidosról és EuRYPHONról kevesebb emlék maradt ránk, s ezért van, hogy bizonyos idők a görög orvostudományt Hippokrates-íőI számították. Vegyük sorba a hippokratesiek orvosi tanait. A hippokratesi művek anatómiai ismeretei állatboncolásokon alapulnak. Emberi holttestek szétdarabolása ugyanis a vallásos előítéletek miatt lehetetlen cselekedet volt. A görögök előtt a legszomorúbb sors a halál után temetetlenül maradás. Ezért törvények kötelezik a polgárokat, hogy a talált hullákat is földeljék el. Elképzelhető ugyan, hogy egyes orvosok a hazaárulók, a gonosztevők vagy a barbár ellenség holttestét felboncolhatták. De ez kivételes, esetleges alkalom. Rendszeres anatómiai ismeretekre csak egy törvényes mód kínálkozott, az állatboncolás. S hogy a kosi orvosi iskola szorgalmasan felhasználta ezt a módszert, abból is gondolható, mert az anatómiát az orvostudomány alapjának hirdeti egyik iratuk. Az ember testének felépítéséről még sincsen a hippokratesi Gyűjteményben semmiféle összefoglaló nagyobb munka. Az adatokat elszórva találjuk a Gyűjtemény egyes irataiban. Legtökéletesebb természetesen a csonttan, melynek élő emberen végzett megfigyelések is kapóra jöttek. Jó a koponyacsontok, a koponya varratainak és a homloküregnek (sin. frontalis) leírása. A halántéki táj vázlata tökéletlenebb. Ismerik a koponyacsontok belső és külső lemezét, a köztük levő diploét és a koponya csonthártyáját. Az arccsontok közül — az orrcsonton és orrporcogókon kívül — említik a rostacsontot, a felső és alsó állkapocscsontokat. Feltűnő az a megjegyzés, hogy az összes csontok közül csak ez utóbbinak vannak erei s éppen ezért fogai is. Hiányos a gerincoszlop leírása. A koponyának a felső csigolyával
