Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
II. Folyammenti kultúrák. Az orvostudomány fejlődésének kezdete a régi theokratikus államokban
Óskínai orvostudomány 49 ültetvények örökítik meg. Ő hagyta ránk — állítólag — az első gyógyszerkönyvet és növénytant (Pen csao). Ebben 365 drog neve szerepel, köztük a rhebarbara, veratrum, kender, dulcamara, croton, helleborus, aconitum és jódtartalmú tengeri növények. Huang-ti császár (2697—2597. Kr. e.) az akkori orvosi ismereteket foglalja rendszerbe. Öt elemet ír le: a vizet, a tüzet, a fát, a fémet és a földet. Tőle ered az aktív és passzív, a hím és nő elve, mely a Nai-Kiyo nevű orvosi értekezés élettani részében is, csakúgy mint az egész kínai bölcseletben és természet- tudományban, nagy szerepet játszik. Az orvostudomány a Kr. előtti XI. században lesz önálló, a vallástól független. Ekkor épülnek az első kínai orvosi iskolák az állam felügyelete alatt. 604. körül Kr. e. él a vallásalapító Lao-cse, majd (551—479. Kr. e.) Kon-fu-cse, s vallásuk papjai — a halhatatlanság fájának keresése közben — gyógyszertani ismereteket szereznek. Később, a Kr. e. IV. század végén, a szomszéd Indiából buddhista misszionáriusok árasztják el az országot, akik nyomán indiai elemekkel keveredik Kína orvos- tudománya. A kínai Hippokrates csak a Kr. utáni 220. év táján születik meg. Ko-kin-kei a neve. Művei közül ránk maradt egy a lázas és egy a láztalan megbetegedésekről. 290 körül egyik császári orvos, Vang-su-he ír tízkötetes pulzustant. A XIII. században King-cse-ming női betegségekről értekezik 24 kötetben. Ezen régebbi írásművekkel összevetve a King-ke-kum-king-et, egy XVIII. századból eredő orvosi enciklopédiát 40 kötetben, semmi haladást nem tapasztalunk a kínai orvosirodalomban. Stílusuk hasonlít a középkori alchimista irodaloméhoz. Fantasztikum, spekulálás, értelmetlenség jellemzi e műveket. A kínai orvos mégis bennük keres felvilágosítást mindmainapig. Bonctani és élettani nézeteik összefüggenek kozmológiájukkal. Az ember mikrokozmos, önmagában kis világ, mely a nagy mindenség összes szellemi és anyagi tulajdonságait magában egyesíti. Világnézetük dualisztikus: aktív erőt (le) és passzív anyagot (ke) képzelnek. Az anyag öt elemből áll, melyekből az erő hatására a világ minden lehető tárgya létrejő. Az anyagban azonfelül kétféle tulajdonság rejlik: pozitív férfias (ijang) és negativ nőies (ijin). Az orvos kötelessége, hogy betegében az uralkodó tulajdonságot felismerje. Egészségeseknél a két alapanyag egyensúlyban van. Betegség jön létre, ha ez az egyensúly megbillen. A test főszervei a szív, tüdő, máj, vese és bél, melyek különböző színt produkálnak: vöröset, fehéret, kéket, feketét és sárgát. Belőlük ismerhető fel a betegség székhelye. A szervek egymással összeköttetésben állanak. Vannak bajok, ahol ez a viszony megzavart. Ilyen korrelativ Mayer : Az orvostudomány története. 4
