Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

II. Folyammenti kultúrák. Az orvostudomány fejlődésének kezdete a régi theokratikus államokban

A Védák orvostudománya. Őshindu orvosképzés 45 praxissal is foglalkozik. Később a sebészet művelői is külön csoportot képeznek. Ahogy a múlt században beszéltek orvosokról és felcserekről, úgy Indiában is a brahmin-korban vaidyákról és vaisyákról. A brahminok tekintélyét Kr. e. 600 körül a buddhismus ássa alá. Ez a vallás mindent felölelő humanizmusával egyrészt a kasztrendszer ellensége lesz, más­részt papjaik nagy emberszeretetükkel az orvostudomány gyakorlati részé­nek igen alkalmas művelőivé válnak. Karitatív téren sokat tett a magadhai A s o k a császár is (kb. 250. Kr. e.), aki összeköttetésben áll kora tudományos köreivel, a Ptolo- maeusokkal Egyiptomban, az Antiochusokkal Syriában, valamint a görö­gökkel. Ő a buddhizmus Nagy Konstantinja, aki kórházakat, sőt állat­gyógyító intézeteket emel. Ebben az időben jut el a görög orvostudo­mány Indiába. Skylax, Ktesias és főleg Megasthenes, aki a szíriai Seleukus követeként él Csandragupta király udvarában, az első görögök a Ganges vidékén. Az ő műveikből, valamint Manu törvénykönyvéből, továbbá a bizonytalan időben, de legkésőbb a Kr. utáni VIII. században írott Ayttr- Védák-nak nevezett orvosi munkákból ismerjük meg a brahmin korszak orvostudományát és az orvosok társadalmi viszonyait. Ayur-Veda azt jelenti, hogy „az élet tudománya“. így neveznek minden orvosi munkát a hinduk. A legrégibb ilyen mű szerzője Atreya ; híresebb munka Sahirak-ő (Cháraka), melyet újabban Patomjali alko­tásának tartanak. Ennél később írta meg Sukrat (Susruta vagy talán Nagarjana) hat részben az indiai orvostudományt. Manu kódexe, mely különösen a hindu egészségügy történetére vet világot, még a brahmin- kor legelejéről való. Ezekből a forrásokból tudjuk, hogy Indiában régi idők óta rend­szeres orvosi oktatás volt. Az orvosnövendék 12 éves korában szegődött mesteréhez, s 17 éves volt, mikor a rajah beleegyezésével praxisba kez­dett. A. felvétel ünnepi szertartások közt történik, melyek legfontosabb szakasza a mesternek növendékeihez intézett beszéde volt. Ez a szónok­lat voltakép kioktatta a növendékeket jövendő magaviseletükre, az orvosi méltóság megbecsülésére. Ilyen orvosethikai intelmek után vette kezdetét az oktatás, melynek elméleti része az orvosi szent könyvek magyaráza­tából állott, gyakorlati része pedig beteglátogatásból, a műtéteknek hul­lákon, állatokon vagy gyümölcsökön való bemutatásából és gyógynövény- gyűjtő kirándulásokból. Az orvosi honorárium a beteg viszonyai szerint változik. Nőktől pénzt nem volt szabad elfogadni, csak ételeket. Helytelen kezelésre Manu büntetést szabott, nem oly szigorút, mint a babiloniak. Bonctani tudásuk csekély, amit a vallás tisztasági törvényei magyaráznak. De még a boncolás tilalma mellett is tudnak valamit az

Next

/
Thumbnails
Contents