Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
II. Folyammenti kultúrák. Az orvostudomány fejlődésének kezdete a régi theokratikus államokban
24 II. fejezet pultságát megtaláljuk a Tigris és Eufrates vidékén, a Nílus völgyében, a keletindiai folyók mentén és a Sárga-folyam partjain. E folyami (potamikus) kultúrák mindegyikéből hiányzik az ötleíesség, hiányzik az az individuális teremtő vagy módosító erő, amit pl. a Perikles-korabeli Görögország kultúrájában megcsodálunk. Éppen az ilyen individuumok híján, akiknek hatása alatt lökésszerűen tud fejlődni valamely nép műveltsége, érthető, hogy a Kr. e. 5000-ik évben épp olyan e népek orvosi tudása, mint pár ezer évvel később, amiben különben az államformának is része van. Ezeket a potamikus birodalmakat ugyanis isteni eredetűnek tartott dynastiák kormányozzák s bennük a politikai élet szerves egységet képez a kultusszal. A törvényhozás a valláson kívül kiterjed a tudományos igazságokra is, dogmákká avatva azokat. A tudomány könyveit szentnek tekintik, kánonnak, melytől eltérni büntetés terhe alatt tilos. S a kánonhoz ragaszkodás annál könnyebben ment, mert az állami írás ismerői csak a papok voltak, akik a többi tudománnyal egyetemben az orvosi tudásnak is művelői. Az ókori Kelet orvosi ismeretei emiatt alig ütik meg a legalacsonyabb tudományos mértéket s inkább nevezhetők tökéletesebb népies orvoslásnak, mint tudománynak. Jellemzi őket a gyógyszeres és sebészi therapia túltengése. Fejlődésképességük az elszórtan található élettani, kórtani és diagnosztikus megjegyzésekben, továbbá a betegségek rendszeres osztályozására való törekvésükben rejlik. Később ezekből a megjegyzésekből születik meg az orvosi tudomány a görög kultúra racionalizmusának hatása alatt s a potamikus kultúrák elasszonyiasodva a felvilágosodott görögség befolyása alá jutnak. Mesopotámiában a legrégibb kultúra Gudea király idejéből való. Chronológiailag olyan régi, mint az egyiptomi. Az ékírás eredetét is erre az időre teszik, a Kr. előtti harmadik vagy ötödik évezredbe. Mesopotámia kultúrája is teljes fejlettségében lép elénk. Az orvosi ismeretek ugyanazok kezdet kezdetén, mint a zsidókkal való érintkezés idején, csakhogy az egyik korból kevesebb, a másikból több az írott emlék, a történeti forrás. A föld lakossága chaldeus, asszír, méd és perzsa. Hol az egyik, hol a másik volt a politikai történelem élén. Clio nem érctáblán, hanem cserepeken rótta történetüket, mint részben az egyiptomiakét. Ezeknek a cserepeknek nagy része a British Museumba került. \ annak köztük töredékek és
