Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
I. Kezdetleges kultúrák. A történelem őskora és a primitív ember. Népies orvoslás
22 I. fejezet Hogy az ősember is végzett súlyos műtéteket, csontfelvésést, kopom a- lékelést. azt Pruniere és Broca, továbbá Jaeger leletei és vizsgálatai óta tudjuk. A praehistorikus sírok csontjai között ugyanis, melyeken pl. csigolyába for- radt ellenséges nyilat, lábszárcsontok törése utáni pontosan összeilledt kal- luszos gyógyulást, a (talocruralis) ízületben derékszögű merevséggel gyógyult idült gennyes folyamat jeleit lehet látni, sok trepanált koponya találtatott. A trepanáció ősi eredetét Hippokrates írásai is megerősítik. Broca szerint ezen eljárás az egész csiszolt kőkorszaknak orvosi divatja volt, melynek alapját részben a daemonisztikus kóroktan, részben az amulett- therapia képezte. Azt hitték ugyanis, hogy a koponyán ütött léken át a betegség okozója eltávozik a szervezetből, s ha valakin a műtét sikerült és az illető életben maradt, annak koponyájából halála után rondelleket, bűvös kerek talizmánokat repesztettek le lehetőleg a gyógyult trepanációs nyílás széléből, részben azért is, hogy a halott lelkének szabad kijáratot nyissanak. A halál utáni és az életben végzett lékelés azonban úgy szabad szemmel, mint mikroszkóppal biztosan megkülönböztethetők egymástól. A lékelés helyének megválasztásában kerülték a homlokot és az arccal határos részeket. A lyuk nyílásának nagysága változó, a perui Vucay-völgy inkatemetőjében talált koponyán pl. 42 mm X 47 mm nagy a kallózus szélű lék, melyről az is leolvasható, hogy nem daemonisztikus okokból, hanem határozott sebészi diagnózis alapján készült. A sedleci Mindenszentek templomának csonttermében őrzött, halál után trepanált praehistorikus koponyák léke ennél kisebb, viszont a guayai (Csehország) sírmezőkön felásott női koponyából kőfúróval és kővésővel az egész felső harmadot lefeszítették. A praehistorikus őskultúra említett orvosi ismeretei az empirismus jegyében születtek, a therapiás gyakorlati követelményeknek és a pan- theisztikus világszemléletnek iskolájában formálódtak, írástudás híján szájról szájra öröklődtek, míg végül a történeti időkig eljutva fundamentumává lettek a modern orvostudománynak. Ugandái néger sebész császármetszést végez élő terhes nőn. A kép a sebész kunyhóját ábrázolja a falon különféle műszerekkel. (Plcss-Bartels nyomán.)
