Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

I. Kezdetleges kultúrák. A történelem őskora és a primitív ember. Népies orvoslás

Indián varázslás. Népies ráolvasások

1 5

inkantációk tipikus példája a bélférgek kiűzésére használt következő mondóka: „Péter és Jézus kimentek a szántóföldre, négy barázdát fordítottak, három féregre akadtak, egyik fehér, más fekete, harmadiknak vörös bele, egytül egyig megdögölve“. Némely vidéken daganatok eloszlatására ezt mondogatják a Szentháromság nevében: „Három tiszta szűz ment megszemlélni egy daganatot; az egyik így szólt: csúnya, a

Brazíliai indián varázsló (medicíne-man) eszközei. Balról sebészkés, tatuáló szerszám és különböző betegségek bálványai. A tüdőbajé keskeny mellkassal, élesen megrajzolt bordákkal, a hátfájásé a hátat csőrével csipkedő madárral, a mellszorongásé a szívtájon kaparászó négylábú állattal. A jénai orvostörténelmi gyűjtemény tulajdona. (Südhoff után.)

másik: nem az, a harmadik: ha nem az, akkor jöjjön a mi Urunk Jézus Krisztus'.

Az Ipolyi által kutatott magyar népies orvoslás ráolvasásai között különben arra is akad példa, hogy a misztikus szavak mellett vagy közben gyógyfogásokat is tesznek. így ficamodás ellen a falusi vénasszonyok még ma is alkalmazzák a XVI. századbeli következő szöveget: „Urunk Úristen felőle az ő szent szamarának nyergeletlen hátára, elindula Paradiczomba, be nem mehete Paradiczom kapujába, lába meg- botlék, lába megczokék, csont mene ki helyéről, velő mene ki helyéről, vér mene ki helyéről, Urunk Isten . . . szíve szomorodék, kedve könyö-