Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
I. Kezdetleges kultúrák. A történelem őskora és a primitív ember. Népies orvoslás
16 I. fejezet rödék . . . Hogy ezt hallá az ő szent anyja Mária. Ne ijedj én áldott szent fiam, én az én szent kezemmel megfogom szent szamaradnak lábát, szent szájamból szent igét reá mondom, szent lehelletemet reá lehelem, csont megyen csonthoz, velő megyen velőhöz, ér megyen érhez, ín megyen ínhoz, vér megyen vérhöz. Én is e mai napon megfogtam (itt a javasasszony megfogja a beteg lábát) az én bűnös kezemmel az oktalannak lábát, én is szent igét reá mondom, bűnös szájamból lehelletemet reá fúvóm, hogy helyekre menjenek“. Közben helyére is igazította a ficamot. Kevésbbé érthető és misztikusabb a székelyeknek azon eljárása, mellyel a megigézést, a szemmel való megverést gyógyítják. Keresztet húznak, erre teli vizespoharat tesznek, benne három széndarabkával s ezt mondják: „Kék szem, fekete szem. Kézzel-vízzel lemosom. Hogyha férfiigézet van rajta, hasadjon meg a t . . e, ha asszonyember, hasadjon meg a csicse“. Erre háromszor keresztbefúnak a pohár felett, inni adnak belőle a betegnek és testét megmosván, a maradék vizet a házfedélre öntik. Az efféle ráolvasásokban való vakhitnél mindenkép többet érhetett a neolith-kor orvosának eljárása, aki a nagy gyógynövénytermesztő természetnek raktárából való lázcsillapító gyökereket, sebgyógyító és hashajtó füveket, masszázst és fürdőket is használt kuruzslásához. S hogy a primitív ember sok növénynek gyógyhatásút ismerhette, megint csak az ethnológia adataiból következtethető. A gyógyszertan ma is sok növény hatását tanulja el a néptől, az újvilág felfedezése és Európának az exo- tikus földrészek lakóival való megismerkedése után pedig tömérdek változatos hatású új szerrel gyarapodott therapiánk; mai legfontosabb lázcsillapító és narkotikus szereink Amerika bennszülötteitől származnak. E gyógyszerhatások ismeretéhez részben a saját testén végzett önkéntelen kísérletek révén jutott az ősember, részben a megsebesült vagy beteg állatok ösztönös orvosságkeresése szolgált neki útmutatóul patikájának kibővítésére. Ebben a kőkorszakbeli patikában ásványi orvosság bajosan lehetett, mert az ásványi sóknak a gyógyításban való értékesítése fejlettebb vegytani tudást kíván. Mégis szerepelt az ásvány, a kő az ősgyógyításban is és pedig mint óvszer vagy egészségethozó amulett. Az amulett- therapia alapja az a gondolat, hogy szemet szemért, fogat fogért, s így a bűvös erejűnek hitt amulettek szimbólumai voltak a tömeges halálesetek idején engesztelésül bemutatott ősi emberáldozatoknak, majd az ezeket helyettesítő betegségmegváltó vérontásoknak, a vérrel, továbbá állati vagy emberi alkatrészekkel való gyógyítási módoknak. A fejlődés
