Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
I. Kezdetleges kultúrák. A történelem őskora és a primitív ember. Népies orvoslás
A kőkorszak és a primitív népek orvosi nézetei 13 Fantasztikusak az ember normális életfolyamataira vonatkozó kezdetleges nézetek is. A borneoi dajaktörzsek, akik a szívcsúcslökést és pulzust csak a múlt század végén vették észre, a megtermékenyítés módjáról mit sem tudnak, a heréket nem tartják lényegesnek a gyermek- nemzéshez és a terhességet a negyedik hónaptól kezdik számítani, amikor már a nő alakja szembetűnő változásokat mutat. A gondolkodás szerve szerintük a has, a léleké (bruva) pedig az egész test. Álom és betegségek úgy támadnak, hogy a lélek kilép a testből, különösen ha tulajdonosuk valamitől nagyon megijed. A betegségek oka tehát a lelket kizavaró ijedelem, s így therapiájuknak célja a léleknek gyógyszerekkel és varázslással a testbe való visszacsalogatása. A kőkor betegségei-ről keveset tudunk. Az ősember elkorhadt csontjai ízületi betegségeknek, sérüléseknek és töréseknek nyomait viselik magukon. Valamilyen agynyomással járó betegségben is szenvedhettek, ami ellen meglékelték a beteg koponyáját (trepanácio). A természeti népek betegségeinek tanulmányozásából viszont arra lehet következtetni, hogy a domesticatióval járó kultúrbetegségek, mint az idegbajok, a testi erő csökkenése, nemi betegségek, a psychosexuális perverziók, a tuberkulózis, a rövidlátás, a fogszú, emésztési és egyéb anyagcserezavarok — a köszvény kivételével, amelynek gyakoriságára sok csontlelet mutat — a praehistorikus időkben nem lehettek oly általánosak, mint manapság. Halálukat véletlen szerencsétlenség, harcközben szerzett súlyos sebek, vérvesztés és. aggkori gyengeség okozhatta. Mivel még nincs oki összefüggést meglátó szemük, a rejtett belső szervekből kiinduló fájdalmakat animisztikus, mindenben cselekvő lelket látó felfogásukkal magasabb hatalomnak tulajdonították. Az égitestek, a villám, a tűzokádók, a szelek mind titokzatos, érthetetlen lények az ősember világszemléletében, melyek haragjukban sújtják az embert, nem is számítva az átjárhatatlan erdők sötétjében, véget nem érő titkos barlangokban meghúzódó milliónyi ellenséges erőt. Az ősmythológiának a betegségek okaival való szoros egybefonó- dása s a kórokozó hatalmak kiengesztelésére való gyógyító törekvés magyarázzák, hogy a barlangok titkos zugaiban istentiszteletre berendezkedett vagy más rejtett helyen letelepedett bölcs öregek lettek az őskor orvosló embereivé, akik magukat hiszékenységből vagy csalásból a metafizikai világgal összeköttetésben állóknak vallották és egy-egy telep, barlang vagy cölöpépítmény társadalmának papjai, majd főnökei voltak. Aki önmagát, gyermekét vagy családját nem tudta megszabadítani a fájdalomtól, hozzájuk fordult; így lesznek az emberiség első orvosaivá a varázslók és papok, akiknek gyógyító eljárása a természetes
