Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IX. Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány

Haller és az élettan fejlődése. Az irritabilitás tana

227

olaszticitáson kívül alaptermészete az „irritabilitás“, amely által az izom különböző ingerekre összehúzódik. Az idegekben nincs ilyen irritabilitás, ezek csak közvetítői a központból kiinduló ingereknek. Az idegek specifikus tulajdonsága a „sensibilitás“, vagyis az ingereknek érzékelése. Az inger az idegrostok finom csövein át vezetődik, amelyekben a legfinomabb „életerők“ vér módjára keringenek.

Az irritabilitás tana csakhamar nagyszámú hirdetőre talált, akik azonban egyoldalúságukban Haller szándékait részben félreismerték, részben az elméletet saját felfogásukhoz idomították. Ilyen mindenekelőtt

Brown János, skót orvos. Tőle ered a brownismus nevű, egykor igen felkapott gyógy- eljárás. Medikus éveiben házitanítással foglalkozik. Doktor csak 44 éves korában lesz. Rendszere az orvostudományt fejlődésében pár évtizeddel visszavetette.

az edinburgi Cullen Vilmos (1712—1790), akinek főtétele, hogy az ideg- rendszer az élet forrása; ebből indul ki minden betegség, ezen keresztül hat minden orvosság, részben görcs, részben atónia okozása útján. A láz például a hajszálerek görcse; ugyanez a gyulladások oka is. A kösz- vényről azt tartotta, hogy az a bélrendszer valamely részének renyhe- ségén (atonia) alapul, s az ízületi gyulladások a szervezet normális reakciói a köszvény ellen. Csak a skrofulózist és a skorbutot magyarázza a nedvek hibás összetételével. Cullen ilymódon kifejezetten solidár- pathológus. Therápiája jóval egyszerűbb, mint elődeié. Pontos javallatok alapján kevés gyógyszerrel dolgozik. A idült bajokban szenvedőknek megtiltotta a húseledeleket és tanácsolta a testgyakorlást.

15*