Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
IX. Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány
225 A régi bécsi iskola Az iskola további kiépítésén de Haén Antal (1704—1776) fáradozik, aki 1754-től a klinikai orvostan tanára, majd kollégájának halála után annak hivatali utóda. Nagytehetségű, de irigy természetű ember, aki emiatt sok ellenséget szerzett. Ékesszólása és kifejezetten hippokra- tikus tanai előadásait igen látogatottakká tették. Főműve, a Ratio medendi húszesztendei kórházi tapasztalatairól számol be. Nagy súlyt helyez a klinikai megfigyelésekkel kapcsolatos kórboncolásra, ezért őt Albrecht von Haller, az első modern értelemben vett orvosi kutató. Ő teszi tapasztalativá az élettant. Tőle származik az ingerelhetőség (irritabilitás) tana. Mint az Alpok költője is ismertté tette nevét. tekintik általában a bécsi iskola tulajdonképeni megalapítójának. Európai híre számos külföldi orvost csalt a bécsi egyetemre, köztük Störck Jánost (1731 —1803), aki méregtani vizgálatain kívül (cicuta, strammonium, aconitum, colchium, hyoscyamus) főleg azért nevezetes, mert 1775 óta orvosi tanulmányi igazgató volt, s mint ilyen kidolgozott egy sokáig érvényben lévő tanulmányi rendszert. Ez a tanulmányi rend diáknak megszabta, hogy mit hallgasson, a tanárnak pedig előírta a tankönyvet, amelyből tanítson. A tanszabadság ilyen korlátozása azonban egyet jelentett a bécsi iskola pusztulásával, amelynek Stoll Miksa (1742—1787) volt utolsó nagysága. Ez a kiváló klinikus jezsuita szerzetesből lett orvos és eleinte Hont Mayer : Az orvostudomány története. 15
