Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IX. Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány

224

IX. fejezet

Betegségelméletének az a kiindulópontja, hogy minden szerves folyamat szilárd és folyékony részek mozgásából áll. Eszerint a különféle kórságok is mozgás-zavarok, amelyeknek székhelye részben a szilárd szövet (solidarpathologia), részben a nedvek (humoralpathologia). A fejlődési zavarok, a szövetek morfológiai változásai, a tónusváltozások a szilárd részeken helyezkednek el, viszont a plethora és a különböző savi, sós, fanyar, aromás, zsíros, lúgos és enyves keveredések (dyskrasiák) a szervezet

Frank Péter János, bécsi kórházigazgató. Az orvosi közigazgatásról írott könyve fontos- a közegészségügy történetében. Az osztrák katonaorvosi ügyek reformátora. Egy időben Pétervárott Sándor cár háziorvosa.

folyékony anyagait illetik. Ez az elmélet semmi újat nem mond, s csak a tanítványok magyarázataiban, átdolgozásában vált használhatóvá.

A leydeni klinikus szellem legelőször a bécsi egyetemmel éreztette hatását, ahol azt van Swieten Gellért (1700—1772) honosította meg, akit 1745-ben Mária Terézia királynő udvarába csalogat. A királynő az orvosi fakultás prézesévé, protomedikussá és az egész orvosügy főnökévé nevezi ki és a természettudományi, orvosi és matematikai oktatás reformálásával bízza meg. Ennek a működésnek eredménye a humoralpathológus nézeteket valló ú. n. régi bécsi iskola, amely van Swieten Kommen- /ár-jainak tanúsága szerint teljesen Boerhaave szellemében indult fejlődésnek. Ezekben a kommentárokban értékes betegmegfigyeléseket és therá- piás újításokat találunk,aminő pl. a szublimátoldat belső adagolása szifilisnél.