Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IX. Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány

Hoffmann és Stahl rendszerei. Montpellieri vitalisták

217

szerekkel, vagy a szövetfeszülés fokozása különböző izgatókkal. A láthatóan egyszerű gyógyeljárást diétás utasítások, ásványvizek és az érvágás alkalmazása egészítik ki. HoFFMANN-tól valók a balsamum vitae, az elixir viscerale és az ismert Hoffmann-cseppek is. Ez a rendszer régi tanokat egyesít újabb tudományos adatokkal, amiáltal egységes lesz ugyan, de gyenge alapokon nyugszik. Nem is a rendszer maga, hanem a gyógy- eljárás egyszerűsítése az addig szokásos polipragmazia helyett vitte sikerre ezt a teóriát.

Legtalentumosabb alakja a HoFFMANN-iskolának Rega (1690—1754) löweni tanár, aki főleg a szimpáthiák tanát fejleszti tovább, különbséget téve fiziológiai és pathológikus együttérzések között. Elméletében a vér vonatkozásai háttérbe szorulnak s a betegségek székhelyének a szilárd részeket képzeli. így az összes lázak a gyomor nyálkahártyájából indulnának ki. Magyar hoffmannisták Bentzig Mátyás (1697—1749), Huszti István (*j- 1671), továbbá Perlitzi János (1705—1754 (?), aki Hoffmann- ban inkább az iatromatematikust látja meg. PERLiTZi-nek neve törvénjr- széki orvostani munkáján és a magyar fürdőket tárgyaló iratain kívül azért nevezetes, mert a Magyar Tudós Társaság eszméjét ő veti fel. Élete végét Apátfalván meteorológiai megfigyelésekkel, hidraulikus gépek készítésével töltötte.

Hoffmann hallei professzortársa, Stahl homlokegyenest ellenkezője barátjának. Alaphangulata melankóliás, pietisztikus; gondolatai mélyebbek, de kifejezéseiből hiányzik a tömegvonzó könnyedség. így azután utolérte a hozzá hasonló egyéniségek sorsa: Theoria medica című műve egyeseknek prófétai alkotás, másoknak érthetetlen szóhalmaz. Rendszerének alapja a hippokratesi „physis“-re és a paracelsusi „archaeus“-ra emlékeztető „anima“, a lélek. Ennek egységében rejlik az organizmus egységének titka. A lélek a mozgásoknak és a finomabb részek tónusának feltétele s a tónus zavara a lélek reakcióját váltja ki. A betegség tehát tónuszavar és ezt követő lelki visszahatás. A láz maga is ilyen reakció a lelek részéről, s a gyógyulásnak legtermészetesebb eszköze. Hasonlókép fogható fel a gyulladás is, amely tulajdonkép lokalizált láz. A legtöbb betegség oka vérmesség. A gyógykezelésnek az „animát“ kell spontán gyógyítóerőiben támogatnia s a beteg nedveket laxansok, vérelvonás útján eltávolítania.

Stahl nem tudott tanítani. Animizmusáért néhány pietistán kívül -(Alberti 1682 —1757, Wipacher) nem is rajongtak valami nagyon, de szükséges felemlítenünk rendszerét, mert a montpellieri iskola vitaiizmusának kifejlődésében szerepet játszik. Montpellier a XVIII. század közepéig hippokratesi maximákat hirdetett, s az iatromechanika felé is