Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
IX. Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány
216 IX. fejezet Hungáriáé et Transsylvan iae Biographia centuriae tres) az addig élt magyar származású vagy hazánk területén élt orvosok életrajzi adatait tartalmazza műveik részletes felsorolásával együtt. A Bábamesterségre tanító könyv után a hasonló tartalmú munkáknak egész sorozata jelenik meg Dombi Sámuel, Szeli Károly, Rácz Sámuel, Lalangue Keresztély, Lange Márton és Mocsi Károly tollából, valamennyi magyar nyelven, hiszen nem a latint beszélő orvosok számára készültek, hanem az egyszerű bábák és mesterborbélyok használatára. Az öntudatra ébredt orvostudomány nem elégedik meg a természet jelenségeinek tárgyilagos szemléletével, hanem — ahogyan ennek a nyomait már a XVII. század második felében is megtaláljuk — a tényekből kellő értékeléssel nem minden szubjektív elemtől mentes rendszereket kovácsol. Ezek a biológiai szisztémák annyira jellemzők a XVIII. század első két harmadára, hogy miattuk a századot a rendszerek korának nevezik. Közülük soknak csak tiszavirág élete volt, sok viszont — talán nem is annyira precíz gondolatai, mint inkább alkotójuknak társadalmi pozíciója miatt — annyira jelentős lett, hogy azok, akik elfogadták, benne látták az orvostudomány non-plus-ultráját. Ezeknek a hipotétikus rendszereknek legtöbbjét a germán fajhoz tartozó egyének találják ki s Magyarországon, amely főleg germánoktól vette kölcsön ez- időtájt eszméit, valamennyinek akad több-kevesebb híve. Az 1694-ben alapított hallei egyetem a kiindulópontja a század első két önálló orvosi elméletének: Hoffmann Frigyes (1660 — 1742) mechaniko-dinamikus magyarázatainak és Stahl György Ernő (1660— 1734) animizmusának. Hoffmann szerint megismerőképességünk csak az érzékileg felfogható dolgokra van korlátozva. Minden erőmegnyilvá- uulás az anyaghoz tapad és mozgásnak képzelhető. Az élet is mozgás, a szívnek összehúzódása és tágulása és a vérnek keringése; a halál nyugalom és következménye a rothadás. Az egészség harmonikus mozgás, a betegség ennek diszharmóniája. A normális keringés rendben tartja az elválasztásokat és kiürüléseket. Az emésztés a vérkeringésokozta hőtől függ. Az egész test hidraulikus géppel hasonlítható össze, amelyet bizonyos idegíluidum, az „aether“ táplál. Ennek az anyagnak centrumai az agygyomrocsok, ahonnan az belejut az idegcsövecskéken át az organizmusba, vagy a vér útján kerül a szervekbe. Ez a fiuidum tartja fenn a szövetek normális „tónusát“, felszaporodása görcsöt okoz. Bizonyos testrész más, távolabbiakkal „szimpathiás“ viszonyban van, így az idegrendszer a belekkel, az emlő a méhhel stb. Egyiknek sérelme a másikban is betegséget okoz. A therápia célja vagy a gátolt mozgások által megerősödött „tónus“-nak csökkentése nyugtató-, feloldó-, kiürítő
