Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IX. Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány

A XVIII. század sebészete és szülészete

215

mány centruma, ahol Röderer György (1726—1763) működik, az első német szülésztanár. A szülészet fellendülésével együtt épülnek szülészeti oktató intézetek: Párizsban 1720-ban, Strassburgban 1728-ban, Göttingában 1751-ben, Kopenhágában 1760-ban, Bécsben 1764-ben, Londonban 1765-ben. Ugyanitt építik fel az első intézetet beteg gyermekek részére 1769-ben; Bécsben hasonló intézmény 1787-től van.

Magj^arországon a szülészet sokáig mostoha bánásmódban részesült. Orvosaink csak nőgyógyászattal vagy a szülészetnek elméleti kérdéseivel foglalkoznak, míg a prakszis a borbélyok és bábák kezében van. Fogarasi Sámuel, Richter Károly (1743), Molnár Albert (1747) a női

A hamburgi pestiskórház 1758-ban. (Fritzsch rézkarca.)

bajokról és a terméketlenségről írnak. Liebezeit Zsigmond (1701), soproni orvos az abortus ártalmairól, Breuer Sámuel a lochiákról, Kramer Henrik (1732) a burokrepedésről értekezik. Kramer különben a gyakorlatban is foglalkozik szülészettel s a köldökzsinór új lekötési módját ajánlja, amelyet temesvári újszülötteken próbált ki.

Legelső magyar szülészeti munkánk, amelyet ábrák is illusztrálnak, 1766-ban jelenik meg az Angliában megfordult Weszprémi IsTVÁN-tól (1723—1799). Sokirányú működése az orvostudomány csaknem minden- ágára kiterjed. Bábamesterségre tanító könyv mellett írt egy sebészeti kézikönyvet és egy magyarnyelvű gyermekgyógyászatot is (A kisded gyermekek nevelésekről való rövid oktatás, 1760). Az angol himlőkórházakban látottak alapján az a gondolata támad, hogy a pestis ellen is lehetne védőojtást alkalmazni (1755). Benne tiszteljük a magyar orvostörténelem atyamesterét is. Négykötetes műve (Succincta medicorum