Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IX. Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány

214

IX. fejezet

(1736 — 1807) és Richter ÁGosr-tal (1742—1812) együtt a német sebészet újjáalakítása az érdeme. E tekintetben sokat tesz Nagy Frigyes is, aki a régi felcsereket a berlini Charitéban képzett katonai sebészekkel helyettesíti. Hasonló intézetet létesít II. József császár Bécsben (1785). Itt működnek Mohrenheim, Brambilla és Plenk, aki 1770 tői a nagyszombati, majd a pesti egyetemen anatómiát, sebészetet és szülészetet adott elő.PLENK-et 1784-ben tábori főorvossá nevezik ki s a tábori gyógyszertár felügyeletével is megbízzák. Jóformán az orvostudomány minden ágában jártas volt és a könyvszükséglet pótlására lázas buzgalommal gyártotta a túlnyomó részben latinnyelvű tankönyveket. Miskoltzi Ferenc, győri sebésznek is van egy magyarnyelvű, németből fordított könyve, a Chirtirgiai útitárs, amely azonban kérdések és feleletek alakjában csak a borbélysebészek mestervizsgájának anyagára terjeszkedik ki (1742).

Bécsbő! indul lendületnek a szemészet, amelynek jelentősége különösen Beer József György (1762 —1821) munkássága nyomán emelkedik. Az angol szemészek között James Ware (1717—1802) válik ki, az újszülöttek genyes kötőhártyahurutjának leírója. Ugyanitt ismertebb sebészek még Cheselden (f 1752), aki gyors hólyagkőműtéteivel szerzett hírt, Monro (f 1767), Percival Pott (f 1788), a róla elnevezett betegség ismertetője, Bromfield (f 1792), Bell (f 1804) és a HuNTER-testvérek, akik az edinburgi sebészeti iskola alapítói.

A XVIII. század liberális szellemének termékei közé tartozik a tudományos alapokra épített szülészet, amely eddig — úgyszólván az ősidőktől fogva — kizárólag a bábák mestersége volt. A felvilágosodás lefújta a női prudéria fátyolát és a titokzatos, családi tradíciókba rejtegetett szülészeti műszerek is közkinccsé lesznek. A magzat kihúzására használatos fogókat itt is, ott is drága pénzért árulják, míg végül Jean Palfyn (1650—1730), genti tanár saját feje után rájön a fogó titkára s ezt 1723-ban a párizsi akadémiával közli. Később (1747), Levret leírása után közismert lesz az eszköz. Ezzel azonban csak az ókorban is már ismert műszert adtak közre. A szülészetben eleinte a franciák vezetnek. De Puzos (1686—1753), Levret (1703—1780), Deleyrie tökéletesítik a lábrafordítást. Jean Louis Baudelocque (1746—1810) a medencemérések kivitelén javít.

Angliában William Smellie (1680—1763), James Douglas (1675— 1742) s különösen Thomas Denman (1733—1815) válnak ki; az utóbbi a szülés levezetésében a konzervatív, várakozó eljárást ajánlja annyival inkább, mert a magzat spontán fordulását is észlelte, másrészt megfigyelte, hogy a gyermekágyi lázért sokszor okolható a bába vagy orvos korai manipulációja. Németországban Göttingen a szülészeti tudó-