Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
I. Kezdetleges kultúrák. A történelem őskora és a primitív ember. Népies orvoslás
I. FEJEZET Kezdetleges kultúrák A történelem őskora és a primitív ember. Népies orvoslás Kiszámíthatatlan idők teltek el azóta, amióta a Földön megmozdult az organikus élet s amíg a szervetlenből szervessé átlényegült első élő anyag a fejlődés és kiválogatódás során, az egyes állattípusokba való metamorfózisokon keresztül emberré vált. Milliókra becsüli a földtan és a paleontológia az Elet éveinek számát, az ember megjelenését pedig tízezer századdal teszi mai időszámításunk kezdete elé, a Föld életének harmad- és negyedkorába. Paleolith és neolith k ő k o r s z a k-nak mondják ezeket az időket, mert konyhahulladékokon és szemétdombokon kívül főleg kövekben hagyták ránk kultúrájukat a bennük élők. Kősziklákat díszítettek primitív rajzaikkal, kőből repesztették vagy csiszolták eszközeiket, kövek védelme alá, barlangokba húzódtak a természet támadásai elől, kövekkel hántolták be hozzátartozóik tetemét. Gigászi állatok, fantasztikus növények között nő ki gyámoltalanul és meztelenül az ember, aki két hatalmas fegyverének, kezének és eszének köszönhette, hogy igájába tudta hajtani a természetet. Az őskultűra az embernek a természettel való harcából sarjadt ki, s bár ebben a küzdelemben eleinte az ember maradt alul és a létért való birkózásba sok generáció pusztult bele, idővel a megsokasodott kellemetlen tapasztalatok és a tudás kibővítése iránt lassacskán felébredő kutatási ösztön a kezdetben gondolatszegény, sorsára hagyott embert a Föld urává tették. Az őskultűra a szociális élet kezdetével indul fejlődésnek. A szociális alakulások legelemibb alakjai a család és a családokból összeverődött hordák, melyeknek az őskorban olyan jelentőségük volt, mint a modern kultúrtársaságoknak. A hordarendszer ugyanis lehetővé tette a gondolatcserét, a találmányoknak elterjesztését és a tapasztalatok, ismeretek áthagyományozását. E három tényező nélkül pedig tudvalevőleg kulturális előrehaladás nem lehetséges s a XX. század művelődésének
