Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
Bevezetés
4 Bevezetés semmi megütközést nem kelthet az az állítás, hogy' csak a theológia és a vallás praepotenciájától mentes időkben virágozhatott az orvostudomány. Nem mondhatunk egyebet a theológia testvéréről, a bölcsészetről sem. Minden bölcsészeti rendszerben van ugyan valamelyes igazság, melyet a más módszerekkel dolgozó és a más célokért küzdő orvos is értékesíthetett. Az emberi ész csalhatatlanságában és a spekulációkban való kritikátlan bizalom azonban az orvost és tudományát a filozófia útvesztőibe kergették. Az újkor elejéig a filozófiától interpretált kozmológiai, bonctani és élettani ismeretek, nemkülönben az orvostudománnyal, mint tapasztalati tudománnyal ellenkező aristotelesi deduktív módszer képezték az emberi életre, a betegségekre és azoknak kezelésére vonatkozó ismereteink fejlődésének ballastját. Javulást e tekintetben csak verulami Bacon (1560—1626) jelent, akinek induktív módszerét ma is alkalmazza a kutató orvos. Az utána élt filozófusok tanításai nyomán azonban újabb vadhajtások nőnek az orvostudomány nemes fáján : az életfolyamatoknak kizárólagos mechanikus felfogása, a betegségeknek a szervezet mágneses és galvános erőiben való keresése stb. Az orvostörténelem tárgyai az említett kultúrtényezők kimutatása mellett maguk az orvosi ismeretek és therápiás tapasztalatok, a betegségek és járványok, az orvosi oktatás, az orvosoknak és az orvoslással foglalkozóknak társadalmi hetyzete, a közegészségügy és annak intézményei, szóval mindaz, ami az orvosokkal vagy az orvostudománnyal vonatkozásba hozható. Kapcsolatos az orvostörténelemmel az orvosi irodalom emlékeinek ismertetése és a kiválóbb orvoslóknak életrajza is. Adatait orvosírók ránk maradt műveiből, történetírók munkáiból, régészeti leletekből és az emberi művelődés fejlődésének egyéb írott, nyomtatott, faragott vagy festett emlékeiből meríti. Ezen kútfőknek elbírálásánál ugyanazon elvek szerint jár el az orvostörténész, mint az egyetemes történelemmel foglalkozó. Az orvostörténelemnek célja azonos az egyetemes történelemével. Ez a disciplina is alkalmas arra, hogy a vele foglalkozó orvost kutatásaiban a tévedésektől megóvja. Orvoselődeink műveinek elhanyagolása az oka annak, hogy régi igazságok modern szabadalommal mint új felfedezések kerülhettek forgalomba. A régi kutatások elhanyagolása különben éppen az orvosi irodalomban a legdivatosabb. Tömegével lehetne felhozni példákat az ál-felfedezésekre. így a Trendelenburg- féle lógó helyzetet, mely a kismedencebeli műtéteket könnyíti meg, már a XIII. század ismerte, 1774-ben pedig Petit ajánlotta. Az újszülöttek szemébe való prophylaktikus becseppentést, melyet Credé neve alatt ismerünk, előtte ötven évvel már alkalmazták. A Récamier által a X\ III*
