Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

VI. Az arabok. A népvándorlás őskultúrája és Nyugat-Európa

Az arab orvostudomány általános vonásai

123

serkentette őket. Kémiai ismereteiket azután a pharmaciában is haszonnal alkalmazták.

Első neves alkimistájuk Abu Mussza Dsafir el-Tarzufi (699—765), aki A vegytan művészetéről, Az aranykészítésről, A bölcsek kövéről írott műveiben már leírja a szublimátot, a választóvizet, a kéntejet, a pokolkövet és a desztillálás, szublimálás különféle módjait. Arab patikusok találják ki az orvosságoknak pilulák, tinktúrák alakjában való elkészítését.

Nyitott patikusüzlet az arab orvostudomány virágzásának idejéből. Kép egy héber Avi- CENNA-kéziratból. Figyeljük meg a növényi dolgok eltartására alkalmas széles patikaedényeket, a fehérruhás patikusokat, a hosszú szürke talárú rendelő orvost és fekete köntösű betegét. (Sudhoff után.)

Az édesítő méz helyett divatba hozzák a cukrot és a szörpöket. Náluk születnek meg a mai értelemben vett patikák és drogériák, a legelsők Dsondiszaparban a IX. század táján. Híres patika volt a XII. században A

bul Hasszán-ő Bagdadban. Sok gyógyszertani elnevezésük ma is használatos, mint: alkohol, szirup, julep stb.

Az arab orvosok irodalmi termékei kezdetben idegenből való fordítások. A keresztény BAHTisuA-család tagjai sok görögből való átültetéssel gazdagitották az arab orvosi irodalmat. Georgius, a dsondiszapari akadémia igazgatója (VIII. század), továbbá ennek fia az elsők, akik Harun ar-Rasid felszólítására görög orvosi műveket hozatnak Byzancból.