Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

V. Másodlagos görög kultúrák. Róma, Byzanc. A kereszténység

102

V. fejezet

éppúgy, mint a fülészetben, fogászatban és szemészetben. A belső betegségek kezelésében a methódikusakat követi.

Kevésbbé tudományos az idősebb Cajus Plinius (23 — 79. Kr. u.) Historia naturalis-o. 37 könyvben, amelyek inkább népies orvoslást, misztikát és babonát tárnak elénk. Ez azonban nem akadályozta a

Gyógynövény rajza egy görög DiosKURiDES-kéziratból. A margón arab széljegyzetek.

A kézirat eredetije Párisban.

középkor végét abban, hogy Plinius művét a legelső orvosi munkák között rendezze sajtó alá.

Az eklektikus orvosok legtöbbjének néhány töredéke maradt csak az utókorra. Voltak köztük egyesek, akik az orvostudomány egy vagy más ágában kiváltak. Az anatómusok közül megemlítendők Marinus, Quintus, a macedón Lykus, a pergamusi Satyrus, Korinthusból Numesianus és a szmirnai Pelops. Másoknak a gyógyszertan köszönhet sokat. A pharma- kológusok közt nevezetesebbek Tiberius orvosa, Menekrates (•{* 54. Kr. u.)