Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
IV. A görög felvilágosodás kora. A bölcsészet és az orvostudomány
90 IV. fejezet „írótoll“ (calamus scriptorius) elnevezés. Emlékét őrzi a torcular Hero- phili nevű agyrész is. Pontos adatokat ad a szem szerkezetéről, az éhbélről, melyet ő nevez el duodenumnak (dyodekadaktylon). Ismeri az érhüvelyeket. A légzésben mechanikus folyamatot lát, mely összehúzódásból (systole) és kitágulásból (diastole) áll. A férfi és női nemi részek leírása is természethű. A betegségek gyógyításában fontosabbnak tartja a gyógyszereket, mint a diétát. Talán Plinius is ezért írja róla, hogy tanítása szerint bizonyos növények akkor is hatásosak, ha rájuk lépünk. Szülészeti munkáját Soranus még lapozgatta. Erasistratos (kb. 300. Kr. e.) az antiochiai király udvarából vándorolt Alexandriába. Plutarchos azt írja róla, hogy Antiochiában a királyfi sorvadásának okaként mostohaanyja iránti szerelmét ismervén fel, Seleukusnak azt a tanácsot adta, hogy engedjen fia vágyainak. Iratait, melyek az orvostudomány minden ágára kiterjednek, csak töredékekben bírjuk. Ő is mint anatómus lett híressé. Kimutatta, hogy tévednek, akik hisznek az italoknak a légcsőbe való jutásában. Ő írja le először a szívbillentyűket és a szív ínhúrjait, valamint a chylusereket. A lélek székhelyéül a kisagyat jelöli meg. Tudja, hogy a mozgás és érzékelés külön idegpályák útján megy végbe. Érdekes az artériák és vénák összefüggéseiről, a synanastomosisokról és azok működéséről szóló tana. Általános orvosi nézet szerint ugyanis az artériában levegő van, a vénában pedig vér. Ezzel a felfogással szemben sehogy sem látszott összhangban lenni az a tapasztalat, hogy az artériasértések alkalmával is vér folyik. Erasistratos szerint ennek az az oka, hogy a syn- anastomosisok, me^ek normális körülmények közt zárva vannak, az artériasérüléssel egyidejűleg megnyílnak s hogy üres tér ne támadjon, az artériából kiszökött levegő helyébe a vénából vér tódul. Herophilos- sal ellentétben Hippokrates-í kevésre becsüli. A betegségeknél nem a bajnak, hanem a bajokozta tüneteknek keresi okát s az alexandriai fizikusok befolyása alatt sokszor mechanikus magyarázatát adja ezeknek. Gyógykezelése egyszerű szerek adagolásából állott, az alkalmazás módjában azonban sokszor bámulatosan vakmerő volt. így májbajosoknak képes volt felvágni a hasát, hogy az orvosságot közvetlen a beteg szervre csöpögtesse. Nem híve az érvágásnak. Herophilos követői, azaz azok, akik Hippokrates tiszteletében főleg az anatómia művelésére adják magukat, eleinte mérsékelten empírikusok. A csontanatómiával foglalkozó Eudemos, a gyógyszertan művelői, Krateuas és Mantias (kb. 250. Kr. e.), a vérzések négyféle fajtáját leíró apameai Demetrius közülük a kiválóbbak. Ez utóbbi különben a szülészetnek is sok szolgálatot tett a nehéz szülések okainak felderítésével. Híres a
