Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IV. A görög felvilágosodás kora. A bölcsészet és az orvostudomány

Erasistratos és Herophilos

91

karystosi Andreas is (f kb. 217. Kr. e.), nemcsak Gyógyszerszekrényérő], hanem arról is, hogy az arcidegzsábát az idegre gyakorolt nyomással meg tudta szüntetni.

A tudósoknak és orvosoknak Alexandriából való kikergetése után a herophilosiak a szíriai Laodiceába hurcolkodnak át, ahol az iskola kima- gaslóbb tagjai Zeuxis (kb. 50. Kr. e.), Alexander Philalethes (kb. 20. Kr. e.), Kleophantos, Demosthenes Philalethes (kb. 30. Kr. e ), akinek nevével Soranus említ egy gyermekgyógyászati munkát, továbbá a szeplősarcú Dioskorides Phakas, Ptolomaeus Auletes és Cleopatra orvosa, aki 24 könyvből álló orvosi kompendiumot írt. A herophilosi mérsékelt iskola Néró idejében elenyészik.

Akadtak Herophilos követői közt, akiknek elvük volt minden elméletet kiküszöbölni az orvostudományból. Alapítójuknak hol Philinust (kb. 280. Kr. e.), hol az alexandriai Serapion-í (kb. 250. Kr. e.) tartják. Tapasztalati álláspontjukat oly mereven vették, hogy még az emberi test kikuiatását, a bonctant is fölösleges időfecsérlésnek tekintik. Kizárólag a praxissal törődnek. Tapasztalatuk forrásai: megfigyelés, hagyomány és hasonlóság; a híres empirikus háromszög, ahogy a tarentumi Glaukias nevezte. Rajtuk kívül a tarentumi Heraklides (kb. 230. Kr. e.), a nagy Hippokrates-kommentátor érdemel említést, kinek praktikus munkálkodása igen sokoldalú. Az első, aki gyógyszerhatástani kísérleteket végez. A sebészet és szemészet terén is ismerik nevét. Van egy receptkönyve is, katonák számára.

Az alexandriai iskola tagjai különben szívesen választanak gyógyszertudományi témákat. Leghíresebb e téren a kolophoni Nikander (200—135. Kr. e.), aki két, hexaméterekben megírt költeményben zengi meg görög nyelven a mérgezések fajtáit és azok kezelését.

A mérgezésekkel való foglalkozás ekkortájt a királyoknak is kedvenc bínelődése s a vad tirannusoknak, III. ArrALUS-nak vagy a pontusi MiTHRiDATES-nek meg is volt minden érdekük, hogy ismerjék az ellenmérgeket. Attalus-tóI mesélik, hogy a magakészítette mérgező italok hatását halálra ítélt gonosztevőkön próbálta ki. Mithridates pedig Thériaka címmel könyvet ír a mérges állatokról. Titkos memoárjaiból böngészi ki egy későbbi nyelvész a Mithridatum magnum néven ismert, körülbelül ötvenféle anyagból álló ellenméreg receptjét. A királyok ilyen dilettánskodására különben egyéb példák Syrakusa zsarnoka, Dionysius, aki operál, Augustus, aki szemcseppeket készít, Cleopatra, akit több nőgyógyászati és kozmetikai mű szerzőjének tartanak.

Későbbi, már a római uralom idején élő túlzó herophilosiak a kap- padociai Heras, a nikomediai Menodotus, továbbá Marinus és tanítványa,