Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IV. A görög felvilágosodás kora. A bölcsészet és az orvostudomány

Az alexandriai orvosiskola és az empirikusok

89

tömi és zsidó befolyás által módosított hellenizmus. Az ősgörög zsenialitás, az egyszerűség, a gondolkodás mélysége nagyrészt szofisztikává fajult s a tudósok városában elszaporodtak a kommentálok és a kuriozitások gyűjtői.

Hasonlókép volt Szíriában is, ahol a pergamusi királyok, főleg Seleukus Nikator (312—281. Kr. e.) és Pergamus Attalus Philometor gyűjtöttek maguk köré tudósokból udvart. Az Alexandriába átültetett görög szellem tartós gyökereket ver, és sem Ptolomaeus Physkon (171 — 167) vandalizmusa, sem a római császároktól hébe -hóba’ elszenvedett kegy vesztés nem tudják a tudományos életet megsemmisíteni. Sőt! Az államfők haragja éppen a hellén kultúra terjedését idézi elő, mert az Alexandriából elüldözött tudósok bebolyongják az ismert földet és a legkülönbözőbb népfajokhoz eljuttatják a hellén és alexandriai ismereteket.

Alexandria neve az orvostudományban is iskolát jelent: a dogma- tizmusból az aristotelesiekénél tökéletesebb empirizmus válik. Ezt az orvosi irányt is támogatta valamiféle filozófiai rendszer, a Pyrrho (373— 286. Kr. e.) által megalapozott szkepticizmus. Ez a szkeptikus pyrrho- nizmus, első követőit orvosokban találta s eredménye, az orvostudományra való befolyása igazán csak az lehetett, hogy az orvos, a kutató csak a tapasztalatban mert megbízni. Van ebben különben valami exakt vonás is. llymódon az alexandriai kultúra az anatómia, a diagnosztika, gyógyszertan, sebészet és szülészet fellendülésének kedvezett. Az anatómiát művelni egyébként sokkal könnyebb volt itt, mint Görögországban ; hisz Egyiptomban nem féltek a halottaktól, a bebalzsamozások alkalmával volt módjuk megbarátkozni az emberi belsőkkel. Különben meg az is kétségfölötti, hogy a ptolomaeidák udvarában az anatómusok gonosztevőkön viviszekciókat is végezhettek, ahogy ezt Celsus erősíti.

Az alexandriai orvosi iskola élén két embert is vezérnek kell állítanunk : HEROPHii.os-t és Erasistratos-í. Herophilos (kb. 300. Kr. e.) tanítómestereitől Kost is, Knidost is megismerte. Hippokratikusnak vallja magát s két kommentárt is ír ennek műveihez. Elismeri a nagy mester érdemeit, de nem hajlandó elméleti feltételekkel bajoskodni. Ezért a betegségek okainak kifürkészésére sem pazarolja idejét; annál buzgóbban foglalkozik a tünettannal, a pulzussal és a betegségek okozta anatómiai elváltozásokkal. Anatómiai munkáiban, melyek emberboncoláson alapulnak, végtelenül precíz. Sajnos, ezirányú műveit csak töredékekben ismerjük. A római orvosírókból tudjuk, hogy az életet négy erő összmunkájának képzelte: a tápláló, melegítő, gondolkodó és érző erőének. Leírja az agyhártyákat, a negyedik agygyomrot. Tőle származik az