Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 85 A szükségkeresztelés (baptismus necessitatis) szertartására a bábákat betanították és abból vizsgát és esküt is kellett tenniök a plébános előtt. A bábának szükség esetén a veszélyben levő magzat előesett végtagjait, sőt az előesett köldökzsinórt is meg kellett keresztelnie. Intrauterin keresztelés is előfordult, mit fecskendő segélyével végeztek (ennek rajzát 1. Korbuly, 202., ki hosszabban foglalkozik evvel a kérdéssel). Minden abortust, sőt minden molát is meg kellett keresztelni. A pesti egyetem végzett bábái felavatásukkor kézhez kapták a bécsi konzisztórium keresztelő szabályzatát, melyet azonban az approbált zsidó bábák, Rácz Sámuel (1794.) szerint, föl sem vettek, meg sem tartottak. A szükségkeresztelést a nem-katolikus bábának is végeznie kellett, állásától való azonnali elmozdítás terhe alatt. A Codex Juris Cannonici 746—748. kánonjaiban ma is megtalálható az intrauterin keresztelés. (Korbuly i. h.) 227. 1732. Vámpírizmus. — Kramer János György Henrik értekezése : «Cogitationes de vampyris Serviensibus» (Commercium Litterarium Norimb., 1732. 291. és W. IV. 173.). A Belgrád környékén lakó szerbek közt felmerült vámpír- (lidérc-) járvány esztelenségét tárgyaló rövid értekezés. (Ennek a lelki járványnak borzalmat keltő befejezése az volt, hogy gróf Cabrera százados, kit fölöttes hatósága az eset megvizsgálására küldött ki, az állítólagos vámpír holttestét kiásatta és lefejeztette. Mindezt legrészletesebben megírta Martini Márton, később segesvári főorvos, gr. Bánfy Györgynek ajánlott «De daemono- mania» c. orvosdoktori értekezése [Bécs, 1782.] 51—53. oldalán.) Ez a «delirium vampyrianum» nem tekinthető másnak, mint «superstitium nationale»-nak, mely különösen a délszlávok és oláhok közt van otthon. Az oláhok vámpír- hitéről már Köleséri (Scrutinium pestis Dacicae, Nagyszeben, 1709. 3.) is azt mondta, hogy az «seductio ac lusus diaboli». Weszprémi (II. 46. jegyzet) szerint a magyarországi vámpírokról legalaposabban írt D’ Argens az ő Lettres juives c. munkájában (tom. V., epist. 125.) ; ezenkívül figyelembe veendők a következő források : Calmet (Ágoston), francia kath. pap : «Traité sur les apparitions des esprits et sur les vampires, ou les revenans de Hongrie, de Moravie, etc. Nouvelle édition revue». 2 vol. (Paris, 1751, de már előbb — 1745-ben — Augs- burgban is megjelent «Historia vampyrorum» címen.) Ugyanebben az időben XIV. Benedek pápa is írt a magyar-, morvaországi és sziléziai vampirokról, azt mondván többek közt, hogy az egész nem egyéb, mint ijedtség- és félelemből eredő káprázat. A néprajzírók szerint is az a bevett szokás, hogy a halott szemét lecsukják, hogy zárt koporsóba teszik, a sír fölé pedig követ helyeznek, eredetileg valószínűen a halottól való félelemből származhatott. Több magyar vidéken elterjedt szokás, hogy elhantolás után a sírt háromszor körülkerülik, hogy a halott eltévessze az utat, ha haza találna járni. Morvaországban 1723-ban, (tizenhárom nappal az eltemetés után) csupán azért égettek el egy emberi hullát, mert a nagyanyjának nem jó volt a híre. A következő évben (43 nappal halála után) ugyanezt cselekedték egy ember hullájával csak azért, mert az előbb említettnek rokona volt. Halála után két nappal azért égettek el egy hullát, mert jól nézett ki és végtagjai hajlíthatok voltak. 1731-ben kilenc hullát (köztük hét kis gyermekét) égettek meg Morvaországban, mert azokat egy vámpír befertőzte (angesteckt hatte). Végül 1755-ben egy női hullát, mivel négy héttel az elföldelés után még nem volt rothadt, s az olmützi püspöki konziszjórium véleménye szerint a temetőben való pihenésre nem volt méltó : a polgári hatóság szintén máglyán égettetett el, mégpedig úgy, hogy a hullát egy külön e célra készített horoggal (Rizhacken) fölmetszették, a temető falán nyílást készítettek s az elhúnyt gyermekeit és barátait árra kényszerítették, hogy a halottat ezen a nyíláson át kivonszolják. A szemfedőt, a használt köteleket, a keresztet szintén elégették. Ezen borzalom után pár hétre Mária Terézia (van Swieten tanácsára) az egész monarchiára kiterjedő érvényességgel elrendelte, hogy jövőben a papság hasonló esetekben a politikai hatóság előzetes hozzájárulása nélkül semmit se kezdjen, a hatóság pedig orvosszakértővel vizsgáltassa meg a dolgot, hogy nem rejlik-e mögötte csalás vagy babona? Végül elrendeli, hogy van Swieten-nek a vámpírizmust tárgyaló jeles francia értekezését, melyből az emberek okulást nyerhetnek, német és latin nyelvre is fordíttas-
