Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
80 Magyar orvostörténeti adattár szabályai megerősítését s ezidőtől fogva rendesen 8—9 volt a városi borbélyok száma. 1772-ben, mikor Csokonai Vitéz József (a költő apja) a cívisek közé vétetett és a céhbe való felvételéért folyamodott, a város tanácsa azt felelte, hogy miután 1725-ben kilencre szabták meg a sebészek számát, a folyamodó várjon addig, míg valamelyik borbély meghalt. A városi évkönyvek 1715-ben jegyzik fel először, hogy Fáber Fülöpöt tiszti orvosul választották 100 forint fizetéssel és szabad lakással. 1730-ban a később nagyhírű jénai tanár és pozsonyi fi : Segner János András, majd 1736-ban Buzinkai György lett a város fizikusa. Őt két tudós ember : Weszprémi István és Csapó József, követte, évi 200 frt fizetéssel. 1714-ben elrendelték, hogy a városi fizikus mindent a város gyógyszertárából vegyen, a magáéból semmiféle gyógyszert ne adjon, az elöljáróság engedélye nélkül vidékre ne utazzék, helyükbe menő betegtől két garast, szegényebbektől másfél garast, házhoz híva négy garast vegyenek. Egy hehre gyakrabban hivatván, a nappali látogatás díja öt garas, az éjjeli látogatásé hat garas. Külföldiek és nem polgárok két annyit fizetnek. — Az ezen időbeli debreceni gyógyszerészekről lásd meg Weszprémi IV. 275. 202. 1729. Állat járványok (marhavész) következtében a munkácsi és szent- miklósi uradalmakban háromezernél több szarvasmarha hullott el. (V. ö. Lehoczky II. 175. hol a 18. és 19. század folyamán Beregmegye területén uralkodott egyéb állat járvány ok is felsorolák.) 203. 1729. Influenza. — Lásd: Loew (Loevius) Károly Frigyes: «Historiafebris catarrhalis quae anno 1729 mens. Nov. et Dec. per Europam epidemice grassata est». (1730-ban németül is megjelent. Lásd Győry Bibi. 92.) A korán (1741) elhúnyt, jeles tehetségű szerző életrajzát és egyéb munkáinak jegyzékét 1. Weszpr. I. 96. A magyar botanika terén szerzett érdemeit behatóan méltatja és az európai botanikusokhoz intézett Epistola (de Flora Pannonica conscribenda, Sopron, 1739) c. munkájának címképét is adja : Gombocz, 180 és köv. 1. 204.1729. Aqua Reginae Hungáriáé. — A magyar királyné vizét, melyről az előző kötetekben is volt szó, hivatalossá tették az 1729-iki DispensatoriumViennense-ben, Zwinger szerinti alakban ; ezenkívül az 1774-iki Pharmacopoea Austriaco — Provinciálisba is fel volt véve. Az 1783. évi javított kiadás már kihagyta, de a magyar kiadású gyógyszerszabványokban 1829-ig szerepel, de csak «rozmarin-lél» néven. (Ernyey.) A hős Duquesne marquis, a híres tengerész (1610—1688), XIV. Lajos tengernagyja, minden reggel a magyar királyné vizével kenegette a fehérneműjét és a parókáját ; az ő példája is azt bizonyítja, hogy a régi franciák ugyanúgy használták, mint később a kölni vizet : főleg egyszerű illatszernek. (Cabanes: Médecins amateurs, 124.) A kölni víz végleges uralma azonban csak I. Napoleon idejében következett el. Hogy a francia urak és úrnők már a 17. század végén is nem annyira gyógyszernek, mint inkább parfőmnek tekintették a Magyar Királvné Vizét : bizonyítja az idősebb Larmessin (1640—1716 körül) mellékelt tréfás képe is : a «Habit de Parfümeur» (az illatszerárus öltözéke.) Ez a rajz nem nőt, hanem csinos arcú fiatal férfit ábrázol, kinek mellére sokféle parfőmös és pomádés üveg, tégely van akasztva s köztük ott van az «Eau de la Beyne d’Hongrie» is. Francia illatszer-kereskedő a Magyar Királyné vizével. (Larmessin tréfás rajza.)
