Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
60 Magyar orvostörténeti adattár Újság 1874-ben kinyomatta. Már az élőbeszédéből is kitűnik, hogy az egész voltaképpen csúfolódás a babona ellen. Kazinczy tizennégyéves korában 1816-ban került a debreceni kollégiumba, s ott hallotta Hatvani bűvös viselt dolgait. Később a felvilágosodott orvos, a józan kálvinista, úgylátszik, röstelte, hogy a diákság ilyen babonás dolgokat fecseg. Eltökélte hát magát, hogy az ostoba meséknek végét veti ; és mint okos ember, a gúny fegyveréhez nyúlt. «Találkoznak olyan balgatagok, akik nagy trallával prédikálnak a babona ellen», írja a bevezetésben, «és iszonyú szemtelenséggel esküsznek, hogy nincsen kisértet, feljáró lélek, garabonciás diák, varázslás, tátos, ördög és pokol . . . Hogy annak okáért a szemtelen urakat megszégyenítsem és a babonaságot, ezen praerogativáját az emberi nemzetnek, lábra állítsam, íme kezedbe adom Hatvani István biográfiáját. Nekem ezt Pörzse néném beszélte, neki pedig Kati, a pap szolgálója, aki ismét, maga szája vallása szerint, hiteles embertől hallotta. Ezt azért mondom, hogy ha valaki kételkedne ennek igazsága felől : azt én egyenesen Örzse nénémhez igazítom, ő pedig haladék nélkül Katira, pap a szolgálójára, aki megint kétségkívül tovább». — Mindezekhez még csak Hatvani István kezeírása 1760-ból. (Pataki Jenő gyűjteményéből.) azt teszem hozzá, hogy Síemplinger («Antiker Aberglaube», 1922. 11.) érdekes példákat idéz arról, hogy a nép a régi görögök és rómaiak kora óta a természet- tudósokat (sőt gyakran a másféle tudósokat, orvosokat is) mindég szerette a démonokkal cimborálóknak tekinteni. Az Erdélyt járó Paracelsusról is ezt tartotta az ottani szász nép,1 és Bisterfeldet, kit tudvalevőleg Bethlen Gábor hívott meg Heidelbergből tanárnak a gyulafehérvári főiskolához, szintén ugyanez a sors érte : fizikai kísérletezései miatt az ördög szövetségesének hírébe került s az erdélyi nép hite szerint végre is az ördögök tépték szét, anno 1655. — Hatvani István 1786 nov. 16-án halt meg 68 éves korában s Debrecenben, a ceglédi temetőben hántolták el. Epitaphiuma Weszpréminél (IV. 495.) olvasható. Az elmondottakon kívül Hatvani működése még más szempontból is érdekelhet bennünket. Diósadi Elekes György megírta,1 2 hogy Hatvani volt az első 18. századbeli orvosunk, kinek iskolaorvosi tevékenysége tisztán áll előttünk. Iskolakórház-alapítását Balogh Ferenc ismertette a debreceni ref. kollégium történetét tárgyaló munkájában (Debrecen, 1904.). Iskolaegészségtant tanító és a betegségek megelőzését célzó törekvéseiről d. Elekes írt az «Iskola és Egészség» 1938. évi júniusi számában, említett cikkében pedig mint gyógyító iskola1 Lásd «Ungarische Medizinische Erinnerungen» c. könyvemben, 256—257. 1. 2 Diósadi Elekes György: «Professzor Hatvani receptjei a debreceni diákok részére 1780 körül». (Theologiai Szemle, Debrecen, 1939. évf., IV. fűz.)
