Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)

Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)

Magyar orvostörténeti adattár 57 magyar prédikátor fia, szül. 1748 ; bécsi orvosi tanulmányainak elvégzése után Kolozsvárra nevezték ki a szülészet tanárának, de mielőtt állását elfoglalhatta volna, meghalt Bécsben. Két magyar nyelvű munkát is írt, melyen Szeli néven szerepel s a magyar könyvészeti munkák is mind így nevezik) ; Zeidner Emánuel. 143. 1718. Álmatlanság ellen a betegeket székfüves-boros lepedőbe csavarták, mely után a páciens «rettenetes álomnak vette vala magát». (Takáts : Sz. B. K. 259.) 144. 1718. Himlőoltás. — Pylarino Jakab (1659—1718) görög orvos volt az első, ki tudományos és gyakorlati vizsgálatokat végzett az 1701—1715 közti években a himlőoltás sikerére és technikájára vonatkozólag. Addig csak a balkáni népek népies gyógyászatában szerepelt. 1715-ben tette közzé Velen­cében «Nova et tuta variolas excitandi per transplantationem methodus» c. értekezését. Ugyanez időtájban Timori nevű görög orvos is jó sikerrel végzett hasonló kísérleteket. (V. ö. C. N. Alivisatos: «The first immunologist, James Pylarino and the introduction of variolation». Proceedings Boy. Soc. Med. 27. évf. [1934], 1099—1104.) 145. 1718. A nagytudományú debreceni professzornak, Hathvani (Hat­vani) Istvánnak (1718—1786) születése éve. Néhány jellemző adatot már e munka első kötetében (47. 1.) is közöltem róla, de sokkal több az, mit Lósy- Schmidt Ede értékes, eredeti forrás-tanulmányokon alapuló, nagy életrajzában : «Hatvani István élete és művei» (Debrecen, 1931) olvashatunk. Hatvani mindenesetre komoly, jeles tudós és polihisztor volt ; nemcsak kiválóan kép­zett orvos, hanem kitűnő matematikus is. A debreceni főiskolán aritmetikát, geometriát, matematikát, élettant, csillagászatot adott elő. Mechanikát és hidrosztatikát, a mérnökképzéshez szükséges stúdiumokat 15—20 évvel előbb tanított a debreceni főiskolán, mint Horváth János a pesti egyetemen s a kémiát is Hatvani kezdi először tanítani Magyar- országon, megelőzve összes fő­iskoláinkat. Külföldi útján Mu- schenbrock és a nagy matema­tikus : Bernoulli mellett kiváló orvossá és földmérővé lett. A re­ális tudományokat mindig nagy- rabecsülte s nem egyszer idézte az ókori bölcsészek mondását : maga az úristen sem tesz egyebet, mint geometráskodik : «Quid aliud ipse Deus facit, quam per­petuo yecopExget». Középiskoláit Magyarországon elvégezve, a deb­receni református egyház, vá­rosok, községek, eklézsiák, céhek és egyes patrónusok pénzbeli tá­mogatásával sikerült neki maga­sabb tanulmányok végett a kül­földi egyetemekre menni. Pataki Jenő barátom szíves volt megküldeni nekem Hatvani saját, 1745-ből való, följegyzéseit azokról a mecénásokról, kik a szegény debreceni tanulónak lehe­tővé tették a külföldi peregrinációt («bujdosást»). Az adakozók hosszú sorából csak néhány érdekesebbet említhetek itten. Hatvani hálás szívére jellemző, hogy a lajstromba nemcsak azt a Szat­mári Pált írta be (mingyárt gr. Teleki Adám 8 rénes forintja után) az ő 30 krajcárjával, hanem azt az «istenfélő öreg embert» is, ki bár közrendű és szegény Hatvani István.

Next

/
Thumbnails
Contents