Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
58 Magyar orvostörténeti adattár volt, de mégis hozott 4 forintot s a nevét sem akarta megmondani. A nagyobb adakozók nevei : Szatmár vármegye (15 frt.), Nógrád megye közgyűlésén gyűjtöttek 30 frtot, a losonci eklézsia adott 50 irtot, Böszörmény városa adott 51 krajcárt (!), Püspökladány 51 krajcárt, Kecskemét 21 frtot, Nagykőrös 10 frt 50 krt. Debrecen városának három templomában szept. 5-én gyűjtöttek 61 frtot, a város tanácsa adott 30 frtot, a kollégium adománya 25 frt. A céhek adományai : szabók 4 frt; hentesek 1 frt 30 kr; csizmadiák 1 frt 42 kr ; szűcsök 1 frt 30 kr ; fazekasok 51 kr ; paplanosok 51 kr ; ötvösök 30 kr ; könyvkötők 34 kr ; vargák 1 frt 42 kr ; mészárosok 1 frt s hasonló kisebb összegeket a többi (tíz) céh, legutolsó a bábáké (1 frt 9 kr). Végül megjegyzi még, hogy a bázeli köztársaság fekete ruhára 30 rénes forintot juttatott neki. Külföldi útjában a leideni, utrechti, zürichi s az akkor híres bázeli egyetemen tanult és annyira feltűnt tehetségével, hogy nemcsak itt, hanem a heidel- bergi, a marburgi és a leideni egyetemen is örömest fogadták volna tanárnak ; de ő szívesebben vette a debreceniek meghívását (Lósy), s 1747-ben az ottani kollégium tanára lett ; pedig ha elfogadta volna a külföldi egyetemek meghívását, talán világhírű kutató fejlődött volna belőle azokon a gazdagon ellátott főiskolákon s az ottani társadalmi és tudományos légkörben. Itthon elaprózódott : pap és professzor, orvos és földmérő lett belőle s hozzá még a családi megpróbáltatások sem maradtak el. Csatári Máriával való házasságából tíz gyermeke született, ezek közül azonban csak négy maradt életben. Mindegyik gyermekének születését és további sorsát, halála körülményeit hűségesen és keresztényi megadással írta be kéziratos naplójába, mely kezeim közt van. Mutatóba csak azt közlöm itten (kivonatosan), amit utolsó gyermekének, Antalnak születése és halála alkalmával írt abba a naplóba : «Anno 1772. Született a mi vénségünkben egy fiacskánk, die 30. dec(embris), Istennek gondviselésébül. Neve Antal ... A gyermek legyen az Űr előtt kedves és vigasztaljon meg minket. Amen. — Anno 1777. d(ie) 26. apr.(ilis). Megbetegedett, összefutó hólyagok lettek rajta, tizedik napján betegségének az ágyékába kelevénye ereszkedett : ez tizenhatodik napra, die 11. maji, vasárnap este megölte. Egy órával halála előtt nagy felszóval Dr. Veszprémi úrnak is jó éjszakát kívánt. Megnémulok, mert az Űr cselekedete. Eltemettetett a több(i) atyjafiaihoz. írtam ezeket megsebesíttetett szívvel és lélekkel. Már én megyek ő hozzá !» Már más helyen is említettem, hogy Hatvaninak az ördöggel való eim- boraságáról szóló mesék elterjesztésében nagy szerep jutott a tréfás kedvű hajdúkerületi főorvosnak, Kazinczy Sámuelnek. (1802—1855.) Tóth Béla1 a következőket írja erről : «Az occultus tudományoknak még a múlt században is voltak hívei ; megtévelyedett elmék ismeretlen erőket kerestek és a boszor- kánypörökben annyiszor működött autoszuggesztió révén maguk is hitték, hogy ők az ördög szövetségesei. Föl lehet hát vetni a kérdést : nem tartozhatott-e Hatvani István ezek közé a daemonomániás betegek közé? A válasz a leghatározottabb nem. Hatvani mint pap, orvos, természetvizsgáló és filozófus egyaránt igen józan elme volt, munkái korának legmagasabb színvonalán állanak, levelezéseiből pedig megismerszik igen szeretetreméltó alakja ; egészségtelen irányú kutatásoknak, lelki bajnak a gyanúja sem férhet hozzá, és alig hihető, hogy már életében az ördöngösség híre vette őt körül. Annál kevésbé, mert a debreceni kálvinista nép gondolkodása sohasem hajlott babonák felé. A Hatvaniról szóló mesék elterjesztője Kazinczy Sámuel hajdúböszörményi főorvos, ki e mendemondákat föl is jegyezte. Úgyszólván valamennyi vándoranekdota, melyeknek eredetijét többnyire megtaláljuk a régibb és újabb daemonologiában. A három lehetetlen kívánság, a homokba rajzolt kocsi, az éjféli prelekció (melyet Arany János is kölcsön vett), az elkölthetetlen garas, a kidöntött palackból keletkező vízáradás, az uborkává, dinnyévé változott orrok, fülek, a ucras, cras» (ezt már csak Jókai vonja bele a Hatvani-legendák körébe) mind idegen motívumok, melyek közt van keleti is (a vízáradás). A Faust meséiből kevés jutott a Hatvani-legendába ; a rokonvonás csak a 1 Mendemondák. (3. kiadás. 1907.) 139.
