Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)

Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)

56

Magyar orvostörténeti adattár

dőt, akkor épült ott egy csinos épület, megfelelő fürdőszobákkal. Ennek halála után az ő fia, Károly, 1718-ban a városnak adta el a Jungfrauenbad-ot, mely 1809-ben nyilvános árverésen a tabáni görög nemegyesült hitközség bírájának :

A budai Sáros-fiirdő a 18. század végén és a 19. század elején, egészen 1844-ig. (A fölötte látható üreg a «szent Iván-barlangja».)

Sagits Istvánnak birtokába került, majd néhány évtized múlva Koischor Szilárd ügyvéd és felesége, Sagits Zsófia birtokába.

140. 1718. Pestis Erdélyben. — «Ősznek vége felé az pestis Háromszéken és (a) Magyarország felé való székekben is, úgy (a) mezőségen is imitt amott derekasin(t) grassálni kezdett, melyet az kegyelmes isten fordítson el rólunk és parancsoljon az öldöklő angyalnak, hogy legyen elég eddig.» (Vass, 499.)

141. 1718. Schendo (Szjhendosz) Mihály (latinosán Schendius) erdélyi görög orvos, ki van der Bech előnévvel lovagnak (R. C. Eques) is írogatta magát : 1718 és 1723 közt tartózkodott Erdélyben (Déván, Gyulafehérvárott, Nagyszebenben stb.). Egyideig gróf Steinville-nek, az erdélyi császári hadsereg parancsnokának volt udvari orvosa, majd Maurocordato (Mavrokordatosz) hoszpodár hívására Oláhországba ment, az ott dúló pestis-járvány megfékez- sére s elismerésül 1721-ben ez ország főorvosának (archiaterjének) nevezték ki. Itteni kelletlenségeit és Maurocordatoval való meghasonlását Empirica illustris per septem nobilissima euporista familiaria remedia stb. (4. kiad., 1723) c. füzetében írta meg. Jó embere volt Kölcsérinek, ki a nyugtalan vérű (Szentpéterváron is megforduló) tudós görögöt «semper peregrinus in orbe, qui longas nulla novit in űrbe moras»-szal jellemzi. (V. ö. Weszpr. I. 88, IV. 269, és Horváth Endre : MNy, 1938. 322.)

142. 1718. és köv. Brassói sebészek. — Ezek Gusbeth szerint (105—113.), ki életrajzi adataik jórészét is adja, a következők: Boldizsár (Balthasar) és Bertalan (Bartholome), kik az 1718/19. évi pestis alkalmával működtek ottan ; Benkendorf (brandenburgi eredetű, 1741) ; Brunn chirurgus expositus Rozsnyón (Rosenau) 1786-ban ; Brukner Mihály (1792), Carrel (1718), Clomp Márton (1741), Czakul Mihály sen. és jun. (utóbbi több éven át Maurocordato Konstantin és János moldvai fejedelmek sebésze és pestis-sebész 1755/6-ban) ; Czakul György (1772), Gebauer János (1775), Haydn János (1741), Kessler (1786), Klein Márton (1797), Kletterhammer (1718), Kurz (1755), Lasset Mátyás (v. ö. MOE III. 485), Roth Pál (telegdi, 1771), Szele Károly (Sz. József brassói