Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 53 mely 1719 aug. 30-án megújítja és kiegészíti előbbi rendeletéit. Ekkor már az «alá s feljárások miatt az hazának jobb része a pestistől elboríttatott». A megholtak gabonáját közmunkával rendeli betakarítani, hogy az a szűkölködők javára fordíttassék. A nyilvános vezeklésről szóló rendeletet is megújítják (bár némelyek nevetnek azon !) azzal a pótlással, hogy a vezeklési napokon minden munka szüneteljen, s az ez ellen vétő nemesembert 12 forinttal, a parasztot 3 írttal büntessék. A gubernium intézkedéseinek nem lévén foganatja (bár szeptemberben is megújította rendeletéit), III. Károly király, ki nagyon csodálkozott azon, hogy «mi okból lehessen ennyi esztendőtől fogva tartó és annyiszor re- curráló pestisnek grassálása», újabb parancsokat bocsátott az erdélyi főhad- parancsnoksághoz, hogy a guberniummal egyetértve járjon el a mirigyhalál megszüntetése dolgában. 1720 telén végre szűnőfélben volt a pestis s a gubernium elrendelhette (márc. 10.) a hála-istentiszteletet, a Te Deum éneklésére húsvét másodnapját határozván. A három pestises év alatt (1717—1719) meghaltak száma megközelítette az életben maradiakét. Csíkban például 25 faluban 11.348 halottat temettek el s 14.438 élő ember maradt. A kétszer (1708—1712. és 1717— 1719-ben) megismétlődött pestis természetesen az adózó polgárok számát erősen megapasztotta ; a megmaradt népesség adózási terhei súlyosan megnövekedtek, annálinkább, mert sokan a legkülönfélébb jogcímen adómentességre törekedtek. Általános óhaj lett az adózási ügyek rendezése. Ezért is az 1720. évi április 17-én Kolozsvárt tartott országgyűlés elhatározta, hogy egész Erdélyben általános összeírás történjék. A vizsgáló biztosok számára kiadandó utasításokat az 1721 július 1-én Kolozsvárra összehívott országgyűlésen dolgozta ki egy bizottság, átvizsgálta a gubernium és jóváhagyta a királyi biztos. (Részletesebben lásd : Jakab és Szádeczky, 450—478.) 130. 1717. Pestis Brassóban. — A pestis rendkívüli erővel dühöngött Brassóban az 1717—19. években. Albrich János dr., ki akkor a város fizikusa volt, megbízható adatokat írt e járványról, melyeket részletesen ismertet Gus- beth (a 27—30. lapon), továbbá G. M. G. Hermann: «Das alte und neue Kronstadt ; bearbeitet von Oscar v. Meltzl.» (Nagyszeben, 1883 ; I. köt. 164—170.) Gusbeth számítása szerint a városnak 4094 lakosa pusztult el ; a legerősebb halálozás 1719 júliusában volt (1121 haláleset). Az egész Bárcaságban több mint 18.000 ember halt meg : olyan nagy pusztulás, amilyent azóta semmiféle más járvány nem okozott azon a vidéken. Gusbeth az ő alapos munkájában a régebbi brassói pestisjárványokra is kiterjeszkedik. Felsorolja az egész idevágó irodalmat (1. alább), kéziratokat stb. Megemlíti, hogy a fekete halálra (1348—50.) vonatkozólag nem talált adatokat, ellenben akadtak ilyenek az 1338., 1454., 1480., 1494/5., 1530., 1533., 1553., 1555/6., 1572., 1588., 1603., 1633, 1646., 1660., 1676. évekből. Y. ö. a) Arch, sieb. IV. (1851.) A nagyszebeni és brassói templomok falán (régen) található krónikák adatai, b) Kemény: Deutsche Fundgruben (2 kötet), c) Trauschenfels (Eugen) : Deutsche Fundgruben zur Gesch. Siebenbürgens (Brassó I860.). d) Teutsch József: Kurzgefasste Jahresgeschichte von Siebenbürgen, besonders vom Burzenland. 1743. (Kézirat a brassói szász iskolai könyvtárban.) e) Albrich János dr.: Observationes de peste Barcensi, praesertim Coronae saeviter annis 1718 et 1719 grassante. (U. o. található kézirat.) f) Hermann György Mihály Gottlieb: Historische Nachrichten von der in den Jahren 1755—1757. im Burzenland grassirten pestilenzialischen Seuche. (U. o. található kézirat.) g) Neustädter Mihály dr.: Neueste Pestvorfälle bei Tömös und Rothbach im August 1795. (Siebenbürgische Quartalschrift, V. kötet, 133—144.) 131. 1717. Pestis és marhavész Erdélyben (Fogarasban, Medgyes körül, Brassóban, Nagyszebenben), továbbá Moldvában és Oláhországban : 1. Linzb. I. 570. Ugyanitt Linzbauer említi, hogy Albrecht nevű brassói fizikus kéziratát : «Pestis Coronensis anni 1717 et 1718» Chenot Ádám forgatta. Helytelen adat, mert nem Albrecht, hanem Albrich (János) kéziratáról van szó, melynek címe : «Observationes de peste Barcensi, praesertim Coronae saeviter an. 1718 et 1719 grassante» ; Köleséri Sámuel (a szerző nevének elhallgatásával !) kivonatot is közölt belőle a boroszlói Annalesekben. Y. ö. Győry Bibi. 76.
