Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 51 újság szerint nyerte el a párisi orvosi kartól kitett arany emlékpénzt a familiai nyavalyákról írt pályaírásáért s egyszersmind levelező tagnak választatott». Géléi neve se Szinnyeiben, se Győry könyvészetében nincs említve ; Schraud a szerémi pestisről szóló munkájában említ egy Gellei nevű pestisorvost, keresztneve nélkül. A gyászos sorsú Fogarasi Sámuelről 1. Weszpr. IV. 144. és Pataki Jenő cikkét («Orvosi Szemle», Kolozsvár, 1935. évf. 272.). Visszatérve Páriz Pápai szótárára, megemlíthetem még, hogy van abban egy szó : a papszem (vagyis pápaszem), mely orvostörténeti szempontból is érdekel bennünket s annak idején sok fejtörést okozott Győry Tibornak. Mint már máshol (MOE III. 255.) említettem, Csapodi István ezt a szót egyszerűen sajtóhibának tartotta, mert sehol máshol nincsen nyoma. Győry ezt nem fogadja el, mert a papszem nemcsak a PP. Bod-féle kiadásban található meg, hanem a szótárnak 1708., 1762., 1767., 1782. és 1801-iki kiadásának latin részében is («specillum» alatt), holott előbb- utóbb kiküszöbölték volna ezt a sajtóhibát, ha csakugyan az lett volna. Győry Tibor az ő értekezésében megemlíti, hogy a szemüveg voltaképeni feltatálója minden kétségen felül papi ember volt: Baco Rogerius oxfordi szerzetes (1276) és számtalan följegyzés tesz tanúságot arról, hogy a Baco után következő első századokban papok, szerzetesek voltak a szemüvegek készítői is. Gy. T. valószínűnek tartja, hogy a magyar «pápaszem» X. Leó pápáról kapta elnevezését, ki erősen rövidlátó volt, az őt ábrázoló festményeken is gyakran szemüveggel látható és Magyar- országgal, papjai útján, II. Ulászló idejében, szoros kapcsolatot tartott fenn. A nálunk megforduló s a Corvinák finom munkáját végző szerzetesek orrán is kétségkívül gyakran volt látható a papszem. Győry Tibornak erről a tárgyról írt hosszú értekezése nem jelent meg nyomtatásban. Mikor ezt megírta, előbb nekem is megküldte, hogy szóljak hozzá. Én azt feleltem, hogy sohase foglalkoztam a pápaszem történetével s az idevágó nyelvészeti vonatkozásokkal, nincs is kedvem az efféléhez, mert azt mondja a proverbium, hogy «grammatici (semper) certant». Jó lesz tehát, ha egy kissé várakozik értekezésének közzétételével. Erre azt felelte, hogy legjobb lesz, ha dolgozatát a gyehenna tüzére dobom. Nem volt lelkem hozzá, hogy ezt megtegyem, az értekezés kézirata ma is megvan gyűjteményemben, s szükségét éreztem, hogy felejthetetlen barátom munkájáról rövid szóval megemlékezzem e lapokon. 4* Pápai Páriz Ferenc «Pax Corporist-ának (ma már rendkívül ritka kolozsvári első kiadásának, 1690), címlapja. (Pataki Jenő példánya.)
