Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 45 schichts- und Zeitbilder» (Lőcse, 1880.) 340. és ugyanattól «Geschichte der Stadt Leibitz» (Kézsmárk, 1896) 155. és köv. lapon. 110. 1714. Kórházak, — a) Tolna vármegyének Szekszárdon 1714 aug. 3-án tartott gyűlésén tárgyalják Paniero Felixnek, a Fabriani — ezred kapitány — kommandánsának előterjesztéseit, melyekben többek közt azt mondja, hogy itt sokan megbetegednek, katonák, polgárok egyaránt (pestisben?) és nincs hely, ahol ápolnák őket ; kéri tehát a vármegyét, hogy építtessen megfelelő kórházat. A vármegye azt feleli, hogy őt nem lehet erre kötelezni. (Kiss István dr. adata.) — b) Pécsett gr. Nesselrode püspök betegek és aggottak számára kis épületet emelt az ottani közkórház mai helyén. Szerény földszintes épület volt, alig 50 beteg befogadására s 150 évig maradt meg minden változtatás nélkül eredeti állapotában ; csak 1847-ben határozta el a város, hogy kibővíti a kórházat. E kórház további történetét 1. Váradi, I. 471. 111. 1714. Katona-sebészek, tábori orvosok és gyógyszerészek fizetése és a ellátása 1714—1732-ben : Linzb. I. 561., 562., 567., 569., 571., 585., 622. ; II. 12. 112. 1715. Borbélyok Pozsonyban. — A 18. század első harmadában öt borbélyműhelyre szóló jogosítványa volt Pozsony városának. Mikor a céhek szabadalmai a műhelyek és mesterek meghatározott számára vonatkozólag III. Károly 1715. és 1723. évi rendelete következtében korlátozva lettek, ezek a rendelkezések természetesen a borbélysebészek céhére is kiterjedtek. Pozsony városának tanácsa azonban már e rendeletek megjelenése előtt többször adott — különösen pestisjárványok fenyegetése idején — számfeletti jogosítványt borbélyműhelyek és fürdők nyitására, ami ellen az ottani céh mindig állást foglalt s az új műhelyek tulajdonosait mindenképpen zaklatta. (Vámossy, 76., hol több ilyen eset is fel van sorolva, szintúgy Linzb. II. 50., Schwarz János Károly esete.) 113. 1715. Királyi rendelet a pestises időkben szerkesztendő végrendeletekről és a Győr városában állítandó gyógyszertár engedélyezése dolgában (Linzbauer I. 566., 567.). 114. 1715. Faber Fülöpöt Debrecen városa rendes orvosául szerződtetik évi száz forint fizetéssel és lakással. «Officium erit : patientum curae diligenter invigilare, eosque non nimis taxare, nihil ex suis ad medendum, sed omnia ex civica apotheca conferre». Erről esküt is tett. 1716-ban nem adnak neki fizetést és «szállást is maga szerezzen magának». A következő évben (jan. 2.) továbbra is megtartják, szintúgy 1719-ben is, «hittel köteleztetvén, hogy hivataljára circumscriptus (!) legyen.» (Debrecen város levéltára.) 115. 1715. (ápr. 12.) Lőcse városa elzálogosítja Ulozsa nevű birtokát Spillenberger Dávid orvos özvegyének, Schubert Zsuzsannának, 4000 írtért. (Lőcse, VI. osztály, B) szekrény, 220/a. szám.) 116. 1715. Ez évben avatták doktorrá a hallei egyetemen Felfalusi József erdélyi orvost, kinek életrajzi adatait 1. Pataki Jenő közleményében, a kolozsvári «Orvosi Szemle» 1936. évf. decemberi számában (516.). 117. 1715. Komáromi János Péter értekezése a soproni bor orvosi hatásairól (v. ö. Győry Bibi. 61. és Bél Mátyás Prodromusában I. 192., hol az értekezés bővebben van ismertetve ; Weszprémi II. 113. érdekes életrajzát adja. 118. 1715. és köv. Brassói fizikusok és gyakorló orvosok. — Gusbeth az ő alapos munkájában (62—102) mind felsorolja őket, életrajzi adatokkal, melyek sok esetben kiegészítik Szinnyei-t. Itt csak névleg említhetem a 18. századi brassói tiszti orvosokat, szolgálati évszámaikkal : Seulen1 Lukács (1692—1715), Albrich János (1715—1732), Seulen1 János (1732—1738), Mylius János Frigyes (1738—1764), Closius István (1765—1770), Myss Márton (1770— 1787), Mylius Bertalan (1787—1809), Lange Márton (1783—1786), Plecker János Gottlieb (1786—1795), Tartler György (1795—1806). (A szerző sok érdekeset tud mondani a brassói tiszti orvosok feladatairól, működési köréről, fizetésükről, a bábák oktatásáról és ellenőrzéséről stb. is.) 1 A Quellen IV. kötetében Seuler; Szinnyeinél seuleni Sealer. — Albrich-ra vonatkozólag lásd még Hirsch I. 96.
