Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 41 a falakat, akkor odaküntre semmi gyalogság nem maradt, csupán a lovasság volt, amely védekezhetett. Nyolc évi erőfeszítés volt az, minőt a magyar nemzet sohasem látott még. Csakis neki, az ő népszerűségének, nagylelkűségének, áldozatkészségének, fáradhatatlan erejű, szervező tehetségű és igaz barátjának, akit az ő benső barátságára méltatott, Bercsényi Miklós grófnak sikerülhetett erre az erőfeszítésre bírnia a magyar nemzetet. Mikor a pestis már szétdúlta a táborokat és Magyarország a hű Kassa városától Huszt váráig terjedt : abba az északkeleti sarokba szorult mindenki, még a Dunántúlról Rákóczit híven követő tisztek és nemesség is és azok családjai mind erre a kis területre szorultak.» (Thaly Kálmán emlékbeszédéből, melyet Kassán 1906 okt. 29-én, Rákóczi F. temetése alkalmával mondott.) 90. 1712 (febr. 25.) Pestis. —- III. Károly óvóintézkedései a pestisveszedelem ellen, tekintettel a Pozsonyban tartandó országgyűlésre ; (lásd Linzb. I. 410—430.) Mindez nem járt kellő eredménnyel, mert a járvány elárasztotta Pozsonyt, majd Bruckban és Bécsben is megjelent. Az alsóausztriai gesundheitsrath terjedelmes utasításait 1713-ból egészében, eredeti szöveggel, közli Linzbauer u. o. 421—560. Az erdélyi és szatmármegyei pestist Pethő Gergely is említi (u. o. 421.). A gr. Károlyi Sándor jószágára telepített német- országi svábokat erősen «megdézsmálta» (Pethő G. írása szerint) a döghalál. 91. 1712. Pestis, a) Pozsonyban (1712 nov.) és a bécsi kormánynak erre vonatkozó rendelete. (Acta Vindob. VI. 519, 520.) — b) Nagyszombat környékén. (A város tanácsa, meghallván, hogy Puszta-Födémesen pestis van, elrendeli [1712 dec. 20.], hogy minden délután 4 órakor egy negyedórán szóljanak az összes harangok s ezek hallatára mindenki mondjon el öt Miatyánkot és Avé-t.) Nagyszombat város levéltárában. — c) 1712 július 2-án Imre János viceispán értesíti Kecskemét városának bíráit és esküdteit, hogy a magyar kancellária parancsot küldött a vármegyéhez (június 22. Pozsony), melyben erősen megtiltja a fertőzött Pesttel való közlekedést. Ha pesti ember jelentkezne aratónak, ne merészeljék megfogadni őtet, mert különben az illető helység bírája és esküdtje halállal büntettetik «minden törvény nélkül». (Kecskemét- város levéltárából.) — d) A kolozsvári pestisről, mely nyáron kezdődött és őszre «megállt», lásd Vass, 472. 92. 1712. Pestis. — Bensa Xavér Ferenc : Historica relatio pestis anni hujus saeculi XII. XIII. et XIV. Austriam et conterminas partes infestantis . . . Cum adjunctis specialioribus observationibus propria experientia et autopsiä in lazaretho tam Posoniensi quam Viennensi factis. (Viennae, 1717.) A szerző mint (görzi származású) bécsi orvos, mégpedig mint «magister sanitatis extra urbem» írta ezt a némileg minket is érdeklő (248 oldalas) értekezését. Előszavában elmondja, hogy az osztrák haditanács 1708-ban, mikor a császárikórházat (hospitale caesareum) Komáromból Pozsonyba helyezték át, e kórház orvosává nevezte ki. Ekkor már a járvány egész Erdélyt és Magyarországot, az Ipolyig, ellepte. Az 1709. év vége felé, mikor a császári sereg téli szállásaira ment, Losoncon (Lusancii), Szécsénben (? Zcaecinii), Selmecbányán és ezek környékén olyannyira dühöngött, hogy 1710 márciusának végén a hadsereg kénytelen volt a síkságra vonulni és sátrakban lakni. Ekkor dr. Loigk, a fő tábori orvos (medicus castrensis primarius) dr. Murnek-nek adta át a helyét, kivel együtt a szerző végigélte Érsekújvár ostromát. A pestis oly heves volt már ez időpontban, hogy Ebergényi generális családjában egy hét alatt hatan haltak meg. Üjvár bevétele után Szolnok ostromára indult a sereg s bár ennek környékén naponkint tízen és többen is pusztultak a falusi népből, a császári sereg vesztesége mégis igen csekély volt, mert nagyon gondosan elkülönítették. Eger lakossága majdnem egészen kipusztult, ellenben a megszálló sereg katonái közül alig 3—4 kapta meg a betegséget s ezek sem haltak bele. Téli szállását Pesten töltötte s bár itt is volt néhány fertőzött ház, ezeket hamarosan elkülönítvén, elejét vették a járvány terjedésének. 1711-ben, a béke megkötése után, mikor a király a pozsonyi diéta befejezésére indult, a városban kiújult a pestis és néhány alumnus diák bele is pusztult, de ezt gondosan eltitkolták. 1712 novemberében Pozsonyba küldték Bensát, hogy a gyanús halálozások okát kiderítse ; ő még két pestises tanulóra akadt az alumnaeumban, miről azonnal
