Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
42 Magyar orvostörténeti adattár jelentést tett Bécsbe. 1713 március végéig Pozsonyban kellett maradnia ; ekkor már Ausztriába is átterjedt a járvány s őt a pestiskórházban alkalmazták, hol egy évig működött, a betegséget is megkapta, de szerencsésen kilábalt belőle, nem úgy, mint tíz kollegája, kik a veszedelmes baj áldozatául estek. Mindössze ennyi az, ami Bensa munkájában közvetlenül reánk vonatkozik. A továbbiakban általánosságban beszél a pestis okáról, tüneteiről, jóslatáról, kezeléséről stb., mindenütt hivatkozva a bécsi pestiskórházban tett tapasztalataira. Egyik helyen (pag. 24.), ahol arról van szó, hogy a pestis lázzal járó betegség-e vagy sem, elítélő hangon beszél Werloschnig (más helyen említett) könyvéről, ki az utóbbi nézetet vallja. Többször említi Ausfeldt Kristófot is, ki szintén a bécsi lazarett orvosa volt, mígnem a pestist megkapta és belehalt. Az Acta Vindob. (VI. 272—275.) is elmondja, hogy 1712-ben erős pestis- járvány volt Pozsonyban s hogy a pozsonyi közönség igen ellenséges indulattal fogadta a Bécsből odaküldött dr. Bensát. Ugyanebben a munkában (273.) említve van dr. Bentemann is, kit Magyarország protomedicus-ának nevez. 93. 1712. Sesxuale. — Vízaknai Bereczk György írja a naplójában (v. ö. MOE I. és III.), hogy egy ungvári származású hermaphrodita megnősült (háromszor is) és bőrből készült phallust használt. Ezt az erdélyi város (melyik?) tanácsházában egy darabig közszemlére tették, azután a «bűnös» nyakába akasztották és azzal együtt megégették. (Száz., 1918, 444.) 94. 1712. Holfstetter (Hofstaetter, Hofsteter) János Ádám, ki Hirsch (III. 253.) szerint, Weszprémivel (I. 70.) ellentétben, nem Körmöcbányán, hanem Selmecen született (?), a protestáns-üldözések korában atyjával, a lelkésszel együtt, Németországba menekült, 1687-ben doktorált s ugyanekkor (nem pedig 1678-ban, ahogy Weszpr. írja) adta ki orvosi értekezését (De anorexia stb.). Később Kopenhágába került, ott IV. Frigyes király személyi orvosa és 1712-ben az orvosi kar tagja lett. Mint ennek dékánja halt meg 1716-ban. V. ö. Ingerslev, II. 154. és Györy, Bibi. 95. 1712. Törvényszéki. Járványok. Gensel János Ádám dr. — Susanna Dobnerin nevű soproni asszony altestén és bal comján férje (a kardjával) súlyos sebet ejtett s az ebből eredő vérzést semmi módon sem sikerült a sebésznek elállítani. Gensel dr. (kinek nevét egyszer Gansel-nak, másszor Gánsel- nek írja a jegyzőkönyv) a bécsi egyetem orvosi karához fordul azzal a kérdéssel, hogy a sebzés halálosnak (vulnus lethale-nak) tekinthető-e vagy sem? A kar igenlőleg válaszol. „ Genselről már máshol is (1. MOE I. 62. és 339.) megemlékeztem ; de itt is tehetünk róla néhány kiegészítő megjegyzést. — 1. Az Ephemerides VII. és VIII. kötetének Appendix-ében «Constitutio epidemica inferioris Hungáriáé annorum 1711. 1712. 1713. cum historicis et meteorologicis observationibus» cím alatt megjelent közleményében azt írja, hogy az 1710/11. évi erős tél után uralkodó «petechiális láz» (typhus exanthematicus?) főleg a gyermekekre nagyon veszedelmes volt. A hullákon kívül és belül (a tüdőkön, májon) fekete és livid foltok mutatkoztak. Júniusban himlő- és kanyarójárvány következett, az utóbbi gyakran parotitis-szel szövődve, ősszel jóindulatú harmadnapos láz és vérhas. Az 1711/12. évben sok volt az elvetélés és a terhes nők hangvesztése apoplexia következtében ; kanyaróban sokan haltak és a váltóláz is állandóan pusztított. Az esős májusban szabálytalan típusú tertiánák jelentkeztek, különösen augusztus havában voltak gyakoriak a rosszindulatú lázak, «marhavész» és más állatjárványok kíséretében. Az őszi áradásokat lázas bajok, vérhas, hurutos betegségek, enyhe himlő követték ; az utóbbi azonban a rendkívül hideg 1712/13. évi télen igen rosszindulatúvá lett. 1713-ban, mely nagyon esős volt, a pestisen kívül vészes himlőjárvány, petechiák, vérhas, apoplexiák és roppant sok orbán- cos baj pusztította Magyarországot. A tudatlan sebészek a sok erysipelast, steatomát és atheromát gyakran pestisbubóknak nézték. (Gensel ígéri, hogy «De peste anni 1710 in Comitatu Castriferrei» címmel külön értekezést fog írni, ezt azonban sem Weszprémi, sem mások nem ismerik.) — 2. Szintúgy ismeretlen előttem Genselnek 1703 elején Páduában megjelent értekezése («Theses philosophico-medicae» stb., in folio regali maximo, cum figura aenea) is, mellyel a szerző, közel négy évi páduai tanulás után, orvosi oklevelet szerzett. Paduában sincs meg. (Veress, Matr., I. 135. : «Sajnos, csupán a címe ismeretes, maga a munka nem».) — 3. Gensel Paduába Jenából jött le, ahol 1699 május havában
