Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 31 Pest-Gifft wird untersuchet. Ist arsenicalisch (aber nicht pur und lauter). Die Phlegmatici und Fette seynd meistens befreyt. Butter widersteht disem Gifft. Disposition. Praeservativ-Mittel (Aloe, Rhabarbarum, Camphora, Theriaca, fűszerek). Gebrauch der Praeservativ-Pillen. In den Kleyderen ligt das Gifft sehr lang verborgen. Man soll sich öffters beraucheren lassen (borókával, ürömmel stb.). Was zu verbrennen? Soll nicht alles verkaufft werden. Geistliche Praeservatio. Öffentliche und Privat-Andachten. Die andächtige Ofener werden von Gott mit gnädigen Augen angesehen. Natürliche Preservation (schädliche Speisen, aller Excess ist shädlich, absonderlich in dem Trunck, medicinische Praeservativ- Mittel (spiritus sulphuris etc.). Eigener Urin ist ein Praeservativum. Sudorifera. Oleum pestilentiale Heimsii. Pest-Brandwein. Mund-Zeltel. Amulette (wider den Schrocken etc.). Brech-Mittel seynd gut. Warmes Brod ziehet das Gifft an sich. Was von denen Opiaten zu halten. Yesicatoria. Hauss-Mittel. Gebrauch des Saphyrs (gegen Charfunckel)» stb. A Thermographia Budensis előszavának végén azt Ígéri, hogy in gratiam rudioris plebeculae német nyelven is fog írni egy értekezést a budai hévvizekről s aztán talán magyarul is. (Nincs tudomásom róla, hogy ez a szándéka csakugyan megvalósult-e?) A hévvizekről általánosságban szóló bevezetés után a VII. fejezetben (pag. 44.) kezdi meg a budai fürdőkről való értekezését, először is a német Ofen névről, melyet némelyek azzal magyaráznak, hogy itt hajdanában nagyszámú mészégetőkemence volt, ellenben Scheiger Salamon az ő itinerariumában azt mondja, hogy a névben, mely eredetileg nem Ofen volt, hanem Ovon, Ovo (Aba?), magyar király neve lappang, ki III. Henrik idejében uralkodott itten. A Buda névben talán Attila testvérének, talán (Bonfin szerint) a budinok-nak, ennek a régi szkita népnek az emléke lappang. Következő (VIII.) fejezetében (a 48. oldalon) Buda hévvizeinek eredetéről, elnevezéseiről, fekvéséről, régibb időkben való állapotáról beszél, idézve Wernher, Oláh Miklós, Busbecquius adatait, melyek a MOE előző köteteiben megtalálhatók. A IX. fejezetben (52—57. old.) a budai fürdők leírását adja. Első a Gellértfürdő (Gerhardtsbaad, vulgo Plocks- baad), melynek közepén a közös fürdő (das grosse oder gemeine Baad) áll a kevésbé vagyonosak számára. Ebbe a szépen kikövezett fürdőbe külön (kiálló) csatorna vezeti a Gellérthegy oldalából a vizet. Innen mintegy ötszáz lépésnyire, az országút mellett, van a polgári fürdő (das Burgerbaad), melynek forrásai egy közeli barlangban erednek, felszínükön fehér, mészhez hasonló, íztelen és szagtalan lepedékkel. A harmadik fürdő a Rácfürdő (das Rätzenbaad), melynek hat medencéje van (die Neuebaader, die Türkische Baader stb.) ; ezek vize a széleken kőkemény agyaggá sűrűsödik, melyet a budaiak vadhúsnak (das wilde Fleisch) neveznek. A Vízivárosban, közel a kórházhoz, van a Sprengerbaad vagy Spitthalbaad. A 10—14. fejezetben a fürdők ásványos alkotórészeinek minemű- ségéről értekezik s legvégül azt mondja a budai vizekről : «Magnum medicamen !» 74. 1709. Pestis Szegeden. Igló város sebésze és gyógyszerésze. —a) Iglón a város sebésze (Tichy Mátyás) végezte az orvosi feladatokat is. 1720-ban ugyanez a Tichy átvette a fürdőházat is a várostól, évi 36 írtért. Mikor 1709-ben szerződtették, a város kötelezte magát, hogy a vénasszonyokat eltiltja a kuruzslástól. A városi gyógyszertár a Miilett er-család kezén volt. (Münnich, 313.) — b) Szegeden a 18. században négy ízben volt pestisjárvány: 1708/9-ben, 1712-ben, 1738-ban és 1740-ben. Ezekről 1. részletesebben : Reizner III. 169 és köv., továbbá a IV. kötetében. (Ausfeldt dr. sikeres intézkedéseinek köszönhető, hogy 1709-ben csak 182-en haltak meg pestisben, míg a csekélyebb népességű Aradon 3000-en.) 75. 1709. A kolumbácsi légy irtása. — Régi történeti jegyzeteim közt nem érdektelenek azok, melyek a kolumbácsi légy1 pusztításaira vonatkoznak, különösen Erdélyben és a bánáti részekben. A legrégibb idevágó adat, melyről tudomásom van, 1603-ból való és Szamosközy munkájában található.1 2 A nagyhírű erdélyi orvos, Köleséri Sámuel 1 Tulajdonképpen galambóci légynek kellene nevezni, mert annak a dunamenti falunak ez volt a magyar neve. Arany János versében («Rozgonyiné») is : «Galambócon vár a török, ne várjon hiába». 2 L. Bagyary Simon: A m. mívelődés a 16—17. században. (A 74. lapon.)
