Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
32 Magyar orvostörténeti adattár is megemlékezik egyik munkájában (Pestis Dacicae anni 1709 scrutinium et cura; Nagyszeben, 1709, pag. 63.) a kolumbácsi légyről, megemlítve, hogy az Orsóvá környékén lakó parasztok akképen védekeznek e veszedelmes rovar ellen (mely az ottani hegyek barlangjaiból kerül ki), hogy trágyából és állati csontok, szarvak, paták stb. hulladékából nagy füstöléseket (fumigationes) eszközölnek, az állatokat pedig ürömnek kipréselt nedvével (cum succo absynthii) kenik be. Linzbauer azt írja egyik munkájában,1 hogy «a régibb időkből semmi bizonyos sem ismeretes előttem», de azt megemlíti, hogy Mária Terézia uralkodása idejében bizottságot küldtek ki az alvidékre, a kolumbácsi légy okozta veszedelem kérdésének tanulmányozására. A bizottság azt állapította meg, hogy a legyek fészkei a sziklák odúiban és barlangjaiban (különösen Mehádia közelében, az ú. n. Yeterani-barlangban) vannak, miértis ezeket az odúkét befalazták. 1795-ben Schönbauer-tői jelent meg egy értekezés (Geschichte der schädlichen Kolumbacser Mücke, Bécs.), mely szerint 1783-ban a Galambóc környékbeli bányászathoz tartozó háziállatok állományában 20 ló, 32 csikó, 60 szarvasmarha, 71 borjú, 130 sertés, 310 juh pusztult el a légytől. Az 1846. évi hivatalos kimutatásban, mely 93 helység veszteségeit tünteti fel (1. Linzbauer- nél u. o. 43.) természetesen még sokkal nagyobb számok olvashatók. A hetvenes évek elején (1873-ban) Herman Ottó figyelmét is fölkeltette a kolumbácsi légy. Ennek a jeles emberünknek, német eredete ellenére, angolos természete volt : amit tanulmányozni akart, azt nem könyvekből tanulgatta, hanem szemtől-szembe állt vele s aztán érdekesen és híven megírta azt, amit látott. Ezen útjának a leírása is1 2 sok érdekeset tartalmaz. Megérdemli, hogy egyetmást közöljek belőle, annál inkább, mert történelmi adatpk is vannak benne. Egyik fölvetett kérdése : hogyan árt a kolumbácsi légy? Erről aztán a következőket írja : «Az ártás módjáról sokféle változat kering s legelterjedtebb az, hogy a légy, tömérdek számban a szó szoros értelmében ellepi a legelésző marhát s az ezer meg ezer finom szúrás, melynek mindenike fájós daganatot okoz, összességében halálos a marhára nézve. Annyi bizonyos, hogy az öldöklés e módja, természetvizsgáló által, teljes szabatossággal még nem észleltetett s nehezen is képzelhető, hogy a szabadon legelésző marha, amíg hempereghet, ne bírná magát megvédeni, legalább annyira, hogy a haláltól megmeneküljön. E sorok írójának saját tapasztalása után más képe van e légy ártóképességéről. Ezelőtt három évvel egy szerb fuvaros a Dunaszoroson vitt végig, éppen a kolumbácsi legyek szakában. Egy helyen a lovak nyugtalankodni kezdtek, leeresztették fejüket s horkolást hallattak ; a kocsis nyomban leugrott, a lovak elé állott, mire az állatok a kocsis mellére nyomták orrukat, ez pedig, úgvahogy tudta, befogta füleiket, a maga fejét pedig a kabáttal takarta el. Magam a fedeles szekérben rögtön éreztem a bajt : az apró legyek roppant tömegben, mint egy méhraj, suhogva, megtöltötték a fedeles szekeret s orrom, szemem, fülem, sőt torkom minden pillanatban legyet kapott, s csak a piáidé mentett meg a bajtól. A lehellés közben a légcsőbe került legyek roppant köhögésre ingereltek. Innen következtetném, hogy az ártalmasság legfőbb mozzanata éppen abban áll, hogy e légy az állatok kifelé nyíló üregeibe tódul, ott a kiállhatatlanságig menő ingert okoz, mely az állatot a magánkívüli állapotig gyötri s védelemre képtelenné teszi. Hogy ez több mint valószínű, ezt abból is lehet következtetni, miszerint a legelésző állatok nappal a pásztortüzet el nem hagyják, s mihelyt a legyet érzik, fejjel a tűz felé fordulnak és tódulnak ; tehát csak a fejen lévő nyílásokat féltik. (Azt konstatálhatom, hogy a szájba, gégébe, orrba került legyek ott nem csíptek, hanem hamar elhaltak.) — A légy elleni komolyabb intézkedések főrésze századunk ötvenes éveire esik ; az akkori osztrák kormány foganatosította, mégpedig elég furcsa indokból. Minthogy akkortájban a természettudományok művelése is hivatalos jelleget öltött volt s ebben is —nem egyszer — a katonai rend adta az irányt, megtörtént, hogy egy határszélbeli katonatiszt azon hivatalos meggyőződésre jutott, miszerint e legyek az aldunai hegységek számos barlangjaiban fejlődnek ; ezen az alapon indítványozta, hogy a barlangok és odvak nyílásai befalaztassanak. Befalaztattak és a kolumbácsi légynek ez nem ártott. Ékkor a helyes ösvényre tértek s kiküldöttek két jeles 1 Nem a Codexhen, hanem «A m. korona országainak nemzetközi egészségügye». (Buda, 1868, 42. 1.) c. könyvében. 2 Természettudományi Közlöny, 1876, 236.
