Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 25 oder dacianischer Simplicissimus, 1683. 227. 1.), hogy a magyar szerzetesek milyen kiváló alkimisták treffliche Alchymisten) voltak.1 Mátyás királyról tudjuk, hogy nagyon érdeklődött az alkímia dolgai iránt és udvari embere, Galeotti Marzio szintazonképen. Heltainal is meg van említve, hogy Mátyás király «ördöngős tudományú mestereket» hozatott Olaszországból udvarába. Egy 17. századi olasz Conde'-kézirat megőrizte számunkra azt is, hogy milyen recipe szerint készítette a nagy király az ú. n. Mátyásaranyakat.1 2 59. 1708. Pestis. — a) Thaly Kálmán: A pestis Magyarországon, 1708— 1711. (Pesti Napló, 1879. 25—26. szám.) Thaly adatait bő kivonatban adja Vámossy (166. és köv.). — b) Wertner Mór: Die Pest in Ungarn, 1708—1711. (Deutsches Archiv f. Gesch. d. Medizin, III. 51, 1880.) Igen részletes közlemény, Thaly adatai után. Pongrácz ezredes környezetében 36 emberből csak kettő maradt életben ; Miskolcon két hónap alatt 2500 embert temettek el ; az egész járvány alatt Magyarországon és Erdélyben legalábbis másfél millió ember halt meg stb. 60. 1708. Pestis katonakórház épül Szegeden, mely roskatag állapotban még a 19. század elején is megvolt, mígnem 1776-ban, a nagy kaszárnya mellett, új kórházat kaptak a katonák. — A városban a zsidóknak is volt külön és egészen magánjellegű kórházuk s 1818 óta kórházi pénztáruk is, mely az orvosokat és gyógyszereket fizette. (Reizner, III. 196.) — Az első gyógyszertárat szintén 1708-ban rendezte be, felsőbb parancsra, Ausfeldt Kristóf katonaorvos, a pestisragály terjedésének meggátlására. (U. o. 209, hol a szegedi gyógyszer- tárak további története is részletezve van.) 61. 1708. Pestis. — I. B. Werloschnig á Perenberg és A. Loigk: Loimo- graphia seu historia pestis, quae ab anno 1708. ad 1713. inclusive, Transyl- vaniam, Hungáriám, Austriam . . . depopulabatur. (Styrae, 1716.) Ebben a 497 oldalas, bőbeszédű munkában a minket érdeklő rész (Loigk Antal bécsi orvostól, ki azelőtt hazánkban állomásozott, mint a császári, Heister vezérlete alatti hadsereg főorvosa, universae militiae physicus) a 356. oldalon kezdődik. A pestist 1708 január havában kóbor cigányok vitték be Moldvából és Oláhországból a székely hegyek közé, Brassó környékére, hol állítólag mindnyájan éhenhaltak s ruháikat, sátraikat, fájukat egy szegényebb polgár hazavitte, saját családjának és egész Erdélynek vesztére. A következő 1709. év tavaszán mind súlyosabb alakban jelentkeztek az esetek. A lázhoz, szédüléshez, fekete petécsekhez (petechiae nigrae) fültőmirigygyulladás, bubók és carbun- culusok szegődtek. Sok betegen 20—100 carbunculus is volt. A betegek borzalmas látványt nyújtottak, mert a test középső és alsó részén a sok carbunculus gyakran egyetlen nagy pokolvarrá folyt össze, akárcsak a himlőhólyagok. A legerőteljesebb földmívesek három nap alatt belepusztultak s hat hét alatt többezer ember halt meg. 1710-ben új alakban jelent meg a betegség : erős lázzal, kiolthatatlan szomjúsággal, orrvérzéssel és erős vérköpéssel, mihez a nyelv kiszáradása, megfeketedése és véres hasmenés járult, míg a bubók és carbunculusok ritkábbak lettek. Az ilyen betegek is csak kivételesen élték túl a negyedik napot, miközben bőrüket a livid és fekete foltok serege egészen márványzottá tette. Két nap elég volt hozzá, hogy a betegek csontvázzá sová1 A MOE I. 208. lapján azt írtam (Siklóssy László adatára támaszkodva), hogy a Simplicissimust Buchholz György írta. Üjabban Varjú Elemér kutatásai (Magyar Nyelv, 1936. évf., 38.) kiderítették, hogy a szerző nem Buchholz, hanem Speer Dániel németországi író volt. 2 A recipét közölte Kari Lajos az Orvosi Hetilap 1928. évf. 550. 1. — A későbbi magyar alkimistákról (köztük sok orvosról is) hosszabb értekezés olvasható Weszprémi Succinctájának IV. kötetében, a 234—247. lapon. Legérdekesebb életű alkimistánkról, az Angliába szakadt Bánfihunyadi Jánosról és a londoni British Museumból megszerzett arcképeiről már hosszabban Írtam a MOE I. 276. és köv. lapjain. Azóta szemembe ötlött a Századok egyik rövid értesítése (1869. évf. 341.), mely szerint Pulszky Ferenc megszerezte valahol Bánfihunyadinak «remek festésű» arcképét s ezt be is mutatta az érdeklődőknek. Ezt a portrait-t a Nemzeti Múzeumban és más gyűjteményeinkben is kerestem, de eredmény nélkül, seholsem tudtak róla. Felhívom rá a figyelmet; talán másnak több szerencséje lesz a kép felkutatásában.
