Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
26 Magyar orvostörténeti adattár nyodjanak. — A három évig tartó járvány kegyetlenségét — szerzőnk szavai szerint — különösen megszenvedték az unitáriusok (ariani), a helvét hitűek és «más efféle» szekták (bőven akadnak Erdélyországban !), kiknek predesztinációs hite, a végzet rendelésében való megnyugvása, a fuFcsa szertartások, a hullát követő gyászoló, jajgató nők sokasága meghiúsított minden elkülönítést és prophylaxist. A járvány (melynek lefolyásában a szerző három fokozatot, gradust, különböztet meg) a háziállatokat sem kímélte meg : tehenek, marhák, borjúk, disznók és kutyák sok ezere betegedett meg s hullott el rosszindulatú, pestishez hasonló ragályban ; a kutyák teste búbokkal és carbunculusokkal volt tele, a sertések fülemögött hatalmas carbunculus-szerű daganatok keletkeztek. Hozzá még a sáskák, férgek, hernyók, varangyok és más effélék, melyeknek sokasága undort keltett a gyümölcsre, kerti veteményre vágyódó emberekben ! Erdélybe a cigányok, Magyarországba a kurucokkal (corruzones) és a hitszegő Rákóczival (Raggotzio, perduellis confoederationis principi) szövetkezett kozákok, tatárok és lengyelek hurcolták be a járványt, melynek megismerésére és tanulmányozására bőséges alkalmas volt egyrészt a szerzőnek, de azonkívül Szegeden Ausfeld doctornak, Budán dr. Stockernek, Pécs városában dr. Minzen- viedernek (a 388. oldalon Myzenrieder-nek írja), Erdélyben dr. Stehrnek. A 385. oldalon újra kitér a magyarországi járvány eredetére s ismétli, hogy Erdélybe a cigányok, Munkácsra (Mongazinum) a lengyelek, kozákok és tatárok, Debrecenbe a törökök és rácok plántálták be a pestist, Pozsonyba pedig egy vakációjáról a pozsonyi iskolába visszatérő győri tanuló hurcolta be, kinek bubóit syphilitikus eredetűeknek, carbunculusait ártatlan furunculusoknak nézték és mikor a várost a katonai hatóság körülzárta, 1713 május elsején botokkal jól felfegyverzett asszonyokból, ifjoncokból összeverődött sereg rohanta meg a járvány kórházat, a betegeket szélnek eresztették, a konyhaföls^erelést, ablakokat, ajtókat összetörték, az ágyakat, ruhákat elemelték, az orvos és sebész is halálos veszedelemben forgott s a városban újra fellángolt a pestis. 62. 1708. A pestis pusztítása Udvar hely széken. — Ez év végén a pestist Moldovából behurcolták Erdély földjére. «Valami gyergvai cigányok, kik a kurucok elől futottak vala Moldovában, betegen kij övének Gyergyó-Szent- Miklósra ; ott meg is halának ; egyiknek pokrócát más cigány gyermek elveszi, benne hál, az is megbetegedik, meghal, onnan a falusi emberekre is kihat a contagio» (Cserei, 429.). A főkormányszék elzáratja a szorosokat, bevágatja az utakat, strázsákat állít, hogy Gyergyóból se ki, se oda be ne járhasson senki. 1708. dec. 14-én rendeletet küld Korda Zsigmondnak, a főhadbiztosnak Segesvárra, hogy «a gyergyai passusra szorgalmatosán rávigyázzon, hogy egy ember is élete vesztése alatt onnan kijönni ne merészeljen, különben, ha valaki kijönni komperialtatik, egyáltaljában meg kell halnia.» Gyergyószék elzáratása 1709. telén is tartott, úgyhogy a szék teljesen kifogyván a sóból, a főkormányszék Udvarhelyszék által szállíttat a sófalvi kamaraháztól sót a «vágásig», hogy ott lerakják s onnan Gyergyószék szállítsa tovább. Az óvintézkedések azonban hiábavalónak bizonyultak. A pestis csakhamar elterjedt Udvarhelyszéken is, úgy hogy a mirigyhalál miatt a katonaság is elkerülte a széket ; annál inkább elhatalmasodtak a kóborló tolvajok, a kurucság söpredékéből és csavargókból összeverődött rabló népség, mely seregestől bekóborolta a Székelyföldet. Egy Fekete Vaszily nevű «tolvaj kapitány» rettegtette főkép Udvarhelyszéket 1709-ben. A közbiztonság annyira megrendült az egész székben, hogy a lakosoknak vagyona és élete állandóan veszedelemben forgott. A gubernium értesülvén arról, hogy egyes helyeken az erdőkben csavargók, rablók lappanganak, kik a falvakat megtámadják, kirabolják : 1709. április 26-án felszólítja Udvarhelyszék tisztjeit és lakosait, hogyha valahol ilyen rablókról értesülnek, azt a legközelebbi katonaság parancsnokának azonnal jelentsék. A csavargók még 1709 nyarán is hatalmaskodtak a székben, úgy hogy a gubernium ismételten szükségesnek látta a nyílt rendeletet kiadni 1709 jún. 26-án Udvarhelyszéknek, hogy a lézengőket, csavargókat, akik kirabolják s hamis hitegetésekkel Ő Felsége ellen lázítják a népet, üldözzék s jelentsék be a legközelebbi katonai parancsnoknak s mindenki óvakodjék a csavargókat befogadni, vagy élelemmel ellátni fő és jószágvesztés terhe alatt. A gubernium 1710 nov. 11-én Udvarhelyszéken is eltiltja a vásárokat, minthogy eddig is efféle confluxusok miatt esett
