Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 239 794. 1617. Pestis előjelei. Véreső Magyarország nyugati határain. — E munka előző köteteiben már említettem, hogy ilyen «véreső» megfigyelések ismételve (1536-ban, 1616-ban, 1646-ban, 1666-ban stb.) történtek hazánkban, s ezeket némelyek lepkék váladékaiból, moszatspórák lerakódásából stb. magyarázták (1. MOE, III. 161) ; de sokkal valószínűbbnek látszik Glawion Horst német természetbúvár legújabb magyarázata. Glawion szerint ez a véreső nem más, mint olyan eső, melyhez finom Szahara- por keveredett. A légáramlások rengeteg vöröses homokot kavarnak fel a Szaharán s ezt azután messzire, olykor sokezer kilométerre is elröpítik. A jelen század elején is megfigyeltek egy ilyen hatalmas porvonulást, mely végigrohant egész Európán s egészen Dániáig szitálta a Szahara homokját, legalább két millió tonna homokot ragadva magával. Ha a homok esővel vegyül, vörösre festődik. Ez egyszersmind magyarázat arra, hogy miért éppen a Földközi tenger mellékén volt oly gyakori a véreső. Az alpok felfogják az észak felé haladó szelek jórészét s ezért a sivatag pora ezeken a vidékeken néha feltűnő tömegben szokott lerakódni. 795. 1619. Jakab, zsidó orvos. — Borsos Tamás, Bethlen Gábor embere, írja naplójában : «Urunk ő felsége írta volt két levelébe is, hogy minthogy az zsidó doctor el nem ment, vegyem meg rajta az mely 100 frt(ot) Kamuti uram neki adott volt, — ezért a pénzért meg kellett fogatnom az rossz czigány kurvafia gubás Jakab doctort» stb. (M. Zs. O. II. 67.) 796. 1625. és köv. A leideni egyetem magyar medikusai a 17. században. — Egy 1875-ben kiadott ritka könyv : «Album studiosorum academiae Lugduno Batavae 1575—1875», mely Hágában (1875.) jelent meg, pontos jegyzékét adja a leideni egyetem magyar hallgatóinak. Túlnyomó többségük protestáns teológus, származási helyük és életkoruk feltüntetésével. Ezeket itt mind elhagyom, csupán az orvosnövendékek neveit sorolom fel, egészen úgy, ahogy az Albumban írva vannak. Az első magyar teológia-hallgató (Csanaki Máté) csak 1623-ban jelenik meg ; utána következő medikusok : Stephanus Kerussi (1625), Johannes Georgius Bipstein (1639), Samuel Enyedinus (1650.), Michael Dobrai (1661), Georgius Koudes Tatai1 (1670), Joh. Marcius (1670), Paulus Tarccari1 2 (1671), Johannes Vasar-Hellyi (1676), Samuel Boelini3 (1676), Joannes Jablonzai (1678), Stephanus Feierwari (1682), Casparus Enjedy (1686), Lucas Seuler (1688), Caspar Henricus Engedi (1690). (Részletesebben 1. Fr. Teutsch közleményét : Archiv des Vereines für Siebenbürgische Landeskunde, Neue Folge, XVI. (1880), 204. Az említett Album-ból ideírhatom még azon magyar orvosnövendékek neveit is, kik a 18. században látogatták a leideni egyetemet : Christianus Joachi- mus Schwab (1700), Johannes Herezegh4 (1701), Gottlieb Renner (1702.), Joh. Adamus Reimannus (1712), Franciscus Pariz Papai (1715), Andreas Aitai (1715), Joh. Milleter (1717), Stephanus Birt(h)elius (1717 és 1718), Stephanus Enyedi (1719), Johannes Hackhe (1721), Samuel Vachsmann (1722), Samuel Pataki (1722), Dániel Gaido (1722), Joannes Fridericus Mylius (1724), Georgius Buzinkay (1730), Pierre d’Arlandij (1768), Josephus Balogh (1778).5 797. 1646. Pestis. Kézirat. — «Az mirigyről való szép ének.» Másolat a M. Tud. Akadémia kézirattárában ; Toldi Ferenc szerint a Kuun-kódex 179—182. lapjáról való. (Jelzete : M. írod. Régi s újabb írók m. 4r 252. szám.) Kezdete : «Sok szomorúsággal megrakodott idő, Siralommal áradt keserves esztendő —» 1 Kovács—Tatai György. Arcképét 1. MOE I. 39. * Weszpréminél (IV. 508.) Tartzali, az előbbi pedig (u. o. 507.) Joh. Marthius. * Transylvanus. (Valószínűleg Bölöni.) * Weszpréminél (II. 83.) Herezegh. 5 Miklós (9. lap) értekezése szerint Leidenben az első magyar tanuló, kit ösztöndíjas helyre fölvettek, Henczidai Mátyás (később II. Rákóczi Ferenc udvari orvosa) volt, kinek ottani életéről hosszasabban szól. Itt azt is olvashatjuk, hogy a Leidenbe került magyarok közül többen sajátságos elmebeli zavarokon (honvágyból eredő melankólia?) estek át.
