Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 223 is megjelent ugyanekkor. A magyar kiadás címét lásd Szinnyeinél. A szerző lelkes sürgetésére létesült, a városi polgárság áldozataival a szt. Rókuskórház, mely 1798 május 28-ikán nyílt meg. Haffner lett az első igazgatója 1806-ban bekövetkezett haláláig. A kórházban 1805-ig 9788 beteg és 165 elnyomorodott ápoltatott. A munka német kiadásában (mely kezem ügyében van) sok érdekeset olvashatunk arról, hogy milyen állapotban volt a régi (Rókus-előtti) városi kórház, az ú. n. «altes Bürgerspital», a Zöldfa- és Borz-utca sarkán. Az előszóban megjegyzi, hogy nem is igen mernek nagyobb sebészi műtéteket végezni, mert ezek a tisztaság és megfelelő táplálás hiánya következtében igen gyakran halálosan végződnek. Sajnálni lehet a súlyosabban sebesülteket, kik a kórházba kerülnek.1 Már a kórház külseje is utálatos (eckelhaft), belül pedig a szűk helyiségekben annyi a beteg és a hulla, hogy a lakosság iszonyattal (mit pannischem Schrecken) gondol a kórházra, melyben mindössze 72 ágy van. «Grausam und erbärmlich ist es anzusehen, wie der unglückliche arme Kranke, auf kaum genug halbverfaulten Stroh, in allen Winkeln, auf dem verunreinigten Stubenboden verschmachten muss. Oft, und besonders in der drückenden Winterszeit häufen sich diese Elenden so sehr, dass man über andere hin zu steigen hat, um anderen nahe genug kommen zu können». Az építendő új kórház dolgában többek közt azt ajánlja, hogy az ágyak fölött a mennyezetről erős zsinegek vagy kötelek lógjanak alá, melyekbe az elgyöngült beteg belékapaszkodhasson, mikor fel akar ülni. A szokásos szülőszékek eltávolí- tandók, mert az ágyban való szülés könnyebben megy és nem is olyan veszedelmes, ellenben nagyon célszerű volna olyan készülékeket (Machinen) beszerezni, melyek segítségével meggátolható, hogy az elgyöngült anyák alvás közben agyonnyomják az újszülöttet, mi elég gyakran megesik. Az olyan terheseket, kik nem akarják saját nevüket és az atya nevét elárulni, nem szabad erre kényszeríteni ; elég ha lepecsételt borítékban olyan cédulát adnak át, melyen rajta van a nevük és rokonaik nevei; ezt a fel nem bontandó borítékot távozásukkor ismét sértetlenül visszakapják. A terhesek és gyermekágyasok számára mindössze 24 ágy és egy ápolónő volna; több nem kellene, mert ezek úgyis kölcsönösen ápolgatják egymást «kielégítő módon». Egyetlen bába is teljesen elegendő volna a kórházban. Valahányszor egy beteg távozik, meg kell őt kérdezni, hogy mi volt kedvére és mi nem (was ihm gefällig oder missfällig gewesen ist)? Minden jogosult panaszt figyelembe kell venni. Az orvosoknak és sebészeknek olyan fizetést kellene adni, hogy lovakat tarthassanak, vagy pedig a külvárosi elöljáróságok adhatnának nekik kocsit-lovat, mert enélkül nem láthatják el a külvárosi szegények baját ; különben is van már a városban vagy kilencven bérkocsi, kik (sorszámuk rendjében) egy-egy délelőttön ingyen vagy csekély díjért az orvosok rendelkezésére állhatnának. Ez nem volna nagy áldozat, mert e félnapos szolgálat csak négyszer ismétlődnék egy évben, a kórháznak pedig nagy előnyére volna. A szerző végül megállapítja, hogy a pesti kórház évi ellátására, karbantartására 19.091 forint volna szükséges és részletesen kifejti, hogy hogy s miként volna ez a tekintélyes összeg («wahrlich eine grosse Summe!») a polgárság önkéntes adakozásából megszerezhető. — Pestváros tanácsa az új kórház helyéül azt a telket szemelte ki, melynek sarkán már 1711-ben épült az akkortájt dühöngött pestis megszűnte emlékére a még mai nap is régi alakjában és nagyságában álló Szent-Rókus- kápolna. Két-három év alatt összegyűlt a kívánt pénzösszeg s a kórház alapkő- letétele 1796 aug. 30-ikán megtörtént. Az épület (vagyis a Gyöngytyúk-utcai rész) tizenegy hónap alatt teljesen felépült. (Ez a rész, mely közvetlenül hozzákapcsolódik a kápolnához, képezte a kórházat 1838-ig, amikor a kerepesi-útra eső szárny építéséhez fogtak, melynek költségét legnagyobb részben Feszi György 92000 forintot meghaladó hagyatékából födözték. Í860-ban épült a Flór-utcai rész.) A kórház további sorsára és történetére vonatkozó adatokat és okmányokat lásd Purjesz Ignác köv. alapos értekezésében : «Adatok a Szt. Rókus-közkórház alapításához» (Bpest, 1894) ; a kórház ünnepélyes megnyitását pedig, mely «mit all möglich Geistlich und Weltlicher Feuerlichkeit», Zichy Antal királyi biztos részvételével, dobszóval, mozsárdurrogtatással, iskolák és katonaság felvonulásával, a Hétválasztóban és a Hacker-féle teremben rendezett hatalmas díszebédekkel, a nádor jelenlétében tartott bállal stb. történt : Schmall könyvében (II. 359). lA Bürgerspital (vagy Stadlspital) történetét 1. még Engländerin munkájában. (96. lap.)
