Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
198 Magyar orvostörténeti adattár mártással, főzelék feltéttel, becsinált, sült és saláta) ára 18 krajcár. A fürdő helyiségei : 4 étterem, egy billiárdszoba, azonkívül (Arács és Füred községet is beleszámítva) 170 lakószoba, 51 konyha és 319 ló számára elegendő istállók. Szobák ára (minőség szerint) : napi 9—30 krajcár, egy ló számára egy éjszakára való istálló egy kr. — Oesterreicher dr. tervezete mesterséges vasas fürdők bevezetésére és készítésére Balatonfüreden. (Linzb. III. 318—330 ; 1787-ből.) Bálint Nagy István szerint (Orvosi Hetilap 74. évf., 27. szám) a 18. sz. elején a füredi források egyrésze a tihanyi apátsághoz tartozott, a bővebb vizű szomszédos forrás pedig, mely Arács lábában feküdt, Tenkovics Miksa tulajdona volt. A Tenkovics-féle fürdő egy faházikóból (melyben hét fakád volt), egy kb. húsz lépés hosszú düledező kőházból állott a vendégek befogadására, emellett pedig hatalmas, rossztetejű pajta éktelenkedett a nagy urak lovai és cselédsége számára. Tenkovics a jobban berendezett apáti fürdő mellett nem boldogulhatott üzemével, ezért halála után felesége 1741-ben 1208 rajnai forintért eladta a kecskeméti chirurgusnak, Schuster József «savanyüvizi doctornak», aki a biztos megélhetést cserélte fel az arácsi forrás bizonytalan jövedelmével. Az eladott forrás szomszédságában volt az apátok «csodakútja», mely a mai fürdő helyén terült el s kétségtelenül Balatonfüred ősapja volt. A gyógyító erejéről messze földön híres kutat, miután vize az első fürdőorvos, Oesterreicher Manes József kísérletei után állítólag megzavarosodott és megromlott, 1820-ban elföldelték. A török megszállás után a tihanyi apátok kidolgozott terv szerint fejlesztették a fürdőt. Reisner Armand apát már 1715-ben érdeklődik a források után, de az alapítvány szegénysége és a még mindig helyre nem állott közbiztonsági állapotok miatt nem sokat tehetett érdekében. Lécs Ágoston apátot tekinthetjük a fürdő megalapítójának. Ez 1743-ban számos vendég befogadására alkalmas emeletes házat építtetett és erős versenyre kelt Schusterrel, ki teljesen eladóscdva, nem bírta az iramot. Halála után özvegye, illetőleg ennek anyja, 2300 rénus forintért eladta a birtokot régi hitelezőjének, az apátságnak, ebből a vételárból azonban 1100 irtot adósság fejében levontak. 1755-ben az összes források az apátság birtokába jutottak s most kezdődött a fürdő zavartalan fejlődése. Eleinte azonban csak végnélküli mulatozásokkal teltek a fürdőzők napjai. «A muzsikának soha sincs szüneti, némely amint szemét álmából fölveti, már nyugodt lábait tánczhoz egyengeti», írja az egykorú fűzfapoéta, Fejér Antal, 1777-ben (v. ö. MOE I. 152). Az örökös panaszok Vajda Sámuel apátot annyira elkeserítik, hogy a fürdőtől szeretne megszabadulni, cserébe ajánlja fel a kamarának, de levelére választ sem kap. 1786-ban II. József a többi szerzetesrendekkel együtt a bencéseket is feloszlatta s birtokaikat, köztük Füredet is a vallásalap kezelésébe utalta. JEz először is állandó fürdőorvosi állást szervezett, amitől az apátság hosszú ideig húzódott, s így tisztára ők voltak az okai, hogy dr. Oester- reicher (az apátság előtt egy csöppet sem kívánatos ember), nyerte el ezt az állást. Oesterreicher igen rossz, áldatlan viszonyba került az apátsággal, mely a kamara emberét látta benne, azét a kamaráét, mely birtokukat konfiskálta. A zsidó orvos nem is tekintette fölöttes hatóságának az apátságot, hanem a vármegyét és a helytartótanácsot. A helytartótanács gazdálkodása új szellemet teremtett Füred életében ; mikor a fürdőt átvette, annak sem állandó orvosa, sem gyógyszertára nem volt. A sebészi teendőket Kántor János, a budai egyetemen approbált chirurgus látta el, aki a fürdőnek 1785-ig bérlője is. Oester- reicher 1781-ben tőle vette albérletbe évi 300 forintért a gyógyszertárat és a savanyúvíz elárusításának jogát, mert akkor még teljesen bizonytalan volt, hogy orvosi promocióhoz juthat-e. Már ebben az időben sok panasz merült fel ellene, úgyhogy az új bérlő, Batthyány Alajos gróf albérlői jogától megfosztotta, a telepről kiűzte, embereivel — Oesterreicher panasza szerint — patikáját, mely az első volt a fürdőn, feltörette, gyógyszereit, lombikjait az utcán szétszóratta. Ezen önkényesség ellen az albérlő a helytartótanácshoz folyamodott segítségért, így ismerkedett meg ez nevével, akiben képzett orvost sejtettek és alkalmast arra, hogy 1785-ben fürdőorvosnak nevezzék ki. Kinevezésével kapcsolatban egymást ontják a helytartótanácsi rendeletek, melyek szabályozzák nemcsak az orvos, gyógyszerész, sebész egymáshoz és a vallásalap birtokában levő lürdő- höz való viszonyát, hanem Füred fejlesztését is szem előtt tartják. A régen kívánt és óhajtott helyi postát felállítják, a füred-tapolcai postautat és postakocsijáratot megnyitják, úgyhogy a fürdő vendégeinek száma hamarosan kétszázról ezer fölé emelkedik, ami maga után vonta az újabb építkezéseket. Fásítják a források környékét, lámpákat helyeznek el a parton, elektromos kezelést vezetnek be, amellyel még Badent is két évvel megelőzik. Mikor a rendet újból
