Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 195 tatnak 132 cigányt, kiknek vezére, Sárközi György bevallotta, hogy számos embert meggyilkoltak, holttestüket feldarabolták, megfőzték és fellakmároz- ták (lakodalmaik alkalmával 3—4 embert is). A törvényszék ítélete mindegyik vádlottat halállal sújtotta. A megye hóhérja egymaga nem tudta az ítéletet végrehajtani, ennélfogva a Selmecbányái hóhért is segítségül kellett hívni. Első napon negyvenegyet végeztek ki és pedig tizenhatot lefejeztek, tizennégyet felakasztottak, ötöt kerékbetörtek, hármat felnégyeltek, kettőt pedig a botozás ölt meg. A következő napokon ismét 24-et végeztek ki és még mindig maradt hátra 80. Mária Terézia ugyan már 1776-ban eltörölte a tortúrát, de Hont megye hatósága nem törődött ezzel, mert úgyis mindig sok baja volt a cigányokkal (a 17. században is többízben kikergették őket). Nemcsak nálunk, hanem Európa más részeiben is emberevéssel, kannibálizmussal gyanúsították a cigányfajtát s ezért szörnyű módon irtották őket. 1782 augusztus havában Kemence, Bát és Czáb községekben emiatt az alaptalan gyanú miatt kétszáznál több cigányt vertek agyon. (A hontmegyei cigányok bűnpöréről szóló egykorú törvényszéki iratokat in extenso 1. Vájná II. 479—497.) Mellesleg megjegyezhetem itt, hogy nemcsak a cigányokat, hanem a mi magyar őseinket is gyanúsították emberevéssel. A francia népmesék legfélelmetesebb alakja az ogre, az emberhússal élő szörnyeteg. A francia szótárak egy részében és általában a francia íróknál az a hiedelem van elterjedve, hogy e szörnyeteg nevében a honfoglaló magyarok kóborlásainak emléke rejlik. Ezt a hiedelmet egy dilettáns polihisztor, báró Walckenaer vetette fel egy 1826-ban megjelent tanulmányában, hol többek közt azt írja, hogy «en Dacie et en Pannonie on les (a magyarokat) nomma d’abord Hunni-Gours et leur pays Hunnie-Gourie : de Iá sont venus les noms de Hongrois et de Hongrie. Ces Hongrois, ces Hunni- Gours, ces Oigours, sont les ogres de nos contes de fées ; ce sont ces étres féroces qui dévorent les enfants et aiment la chair humaine tendre et savoureuse». Már pedig az Ogre (szerinte) szinonimája a Hongre szónak. Mindez azonban tévedés, mert a ogre nem az utóbbival, hanem az orcus (alvilág ; halál) szóval függ össze és az emberevő ogre, mellyel a francia anyák gyermekeiket ijesztgetik, eredetileg valóban ember-, sőt gyermekevő, de nem egy ősmagyar, hanem a halál, mely megeszi testünket. A francia szótárakból tehát nyugodtan kitörülhetjük az emberevő magyar szégyenletes etimológiáját. (V. ö. Eckhardt Sándor : MNy XXIII. 1927. 246.) 561. 1783. Epilepsia elleni recipe : «A férfi koponyát égesd meg, törd porrá, 60 nap alatt azzal sózd ételedet, italodat és négyszer vágass eret ez alatt magadon, de kevés vért botsáss s részegítőt italt ne igyál». (Bejegyzés egy régi kalendáriumban. Ethnographia, 1934. 81.) 562. 1783. Életveszélyes gázok elleni védekezés. Széngőz ártalmassága. — Sopronban előfordult halálos mérgezések alkalmából a helytartótanács felhívja a hatóságokat : figyelmeztessék a lakosságot a zárt helyiségekben fejlesztett széngőz okozta veszedelmekre és ártalomra. (Linzb. III. 65.) Azt hiszem, nem sokan tudják, hogy a gázálarcok fölfedezésében nekünk, magyaroknak is volt részünk. Az európai hadseregek már igen régen szükségét érezték, hogy olyan védőkészülékek álljanak rendelkezésükre, melyek lehetővé teszik például a robbantóaknákba való veszélytelen behatolást akkor is, ha azok életveszélyes gázokkal vannak megtelve. Egy ilyen kísérlet alkalmával több tisztünk belefulladt a mérges gázok tömegébe. E szerencsétlenség alkalmából János főherceg a múlt század elején megbízta Kőszegi-Mártony Károly őrnagyot, hogy valami jó védőkészüléket szerkesszen, ami sikerült is és (mint a régi írás1 mondja) «bizonyosan nem csekély örömére szolgál édes Hazánknak tudni, hogy egy Magyarnak jutott olly készületnek felfedezése, melly minden eddigi illy czélú készületnek ügyetlenségét nyilvánabbá teszi s a melly az emberiség javáya nemsokára egész Európában közönségessé tétetik». A védőkészüléknek, mint a mellékelt egykorú rajzon látható, a munkás vagy katona hátára erősíthető vaspalack volt a lényeges része. Ebben volt a sűrített levegő (akkor még nem lehetett a sűrített vagy éppen folyékony oxigénre gondolni), mely a lélekzés fenntartására szolgált. A sűrített levegő csövön át egy bőrsisakba jutott, odatódu1 Nemzeti vagy Hazai Vándor, 1832, 3. és 30. 1. 13*
