Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 11 32. 1703. V ihnye-fürdő történetéhez. — Ez évben II. Rákóczi Ferenc felesége, 1704-ben maga a fejedelem és Bercsényiné, továbbá Forgách grófné és a fejedelmi udvarból még többen használták a fürdőt, mely akkoriban a magyar gyógyhelyek legelőkelőbbjei közé tartozott. Itt esküdött fel Rákóczi zászlaja alá vak Bottyán, mikor báró Kucklánder elől menekülve, előbb Selmecbányán Bercsényit kereste fel, ki őt a Yihnyén időző Rákóczihoz küldte. Rákóczi akkor a most malátagyárrá alakított épületben lakott. 1747-ben a község (Yihnyepeszerény, Eisenbach) a fürdővel együtt teljesen leégett. Yihnye különben ősrégi bányatelep, hol egész a 19. sz. elejéig nemes fémeket és vasat bányásztak. Hogy a fürdő mikor keletkezett, az nem állapítható meg pontosan. Ipolyi áz Új Magyar Múzeum-ban említi, hogy széndsi hévvíz néven (v. ö. MOE III. 340.) már a 13. században szó van róla (akkor még Szénásfaluhoz tartozott). Annyi bizonyos, hogy 1508-ig Saskővárának tartozéka volt és a Dóczyak voltak az urai, de ezek után Selmecbánya város tulajdonába ment át. A 16. században Vichnoráni (tót) és Eisenbach (német) néven is emlegetik. Wernher György «De admirandis Hungáriáé aquis» c. munkájában (1549.) Rösel-fürdő néven említi, mely nevezetet Rösel Erazmus városbíró és kamaragróftól (megh. 1520.) nyerte, kinél huzamosb ideig volt Vihnye zálogban. A 16. század első felében a Schlach- fer-családé, 1563-ban ismét Selmecbányáé, mely azután albérletben kezeltette, de a város vagyoni viszonyainak megromlása következtében a 19. század közepén eladó lett. — Lásd még : Möller Károly Ottó: Thermarum Sklenensium et Vihnensium . . . descriptio historico-physico-medica. (Bél Mátyás közli az ő Prodromusában, III. 128. és köv., továbbá Thaly: Archivum Rákóczianum, I. oszt., X. kötet, 242., az indexben «Vihnye» címszó alatt és «Lusus poeticus in thermas Vinnyenses» stb. [dicsőítő vers Rákóczira, mikor 1708-ban ott időzött. Szemelvényeket közöl belőle Thaly : Abafi-féle Figyelő, VII. 217.]) A fürdő 18. századbeli képét már közöltem a MOE III. kötetének 173. lapján. 33. 1703. Lang (Langh) Jakab Ambrus (langenthali) dr., II. Rákóczi Ferenc orvosa. — Derék, tanult és hűséges német ember volt. Mingyárt a nemzet nagy szabadságharcának elején, 1703-ban került a fejedelem környezetébe udvari orvosul, 1000 forint fizetéssel. Nem sokat tudunk róla ; mindössze annyit, amennyit Weszprémiben olvashatunk. E hiány pótlására álljon itt néhány adatom. — A fejedelem (1704. évszám alatt) azt írja egy helyen emlékirataiban1 : «Végre megérkezém Szeged alá, s miután azt körültáboroztatám : folyton-tartó lázba estem. A nagy fáradság miatti kimerülés következtében esém ezen bajba, mert szünet nélkül tanítom vala hadaimat : miként vonuljanak (masírozzanak), miként kell csatarendbe állani, miként táborba szál- íani? . . . Szállásom egyszerű, behuzat nélküli kis sátor volt, melyet a nap sugarai általjártak ; fekhelyem szénával töltött s a földre vetett párna-zsák vala. Igaz ugyan, hogy a háború kezdete óta sem volt másféle, minthogy mindig ruhástól aludtam. Azonban betegségem nagyon kínzott, folyton égő szomjúságom volt, s azt csak a Tisza vizével olthattam, amelynek feketés, iszap- és halszagú vize annyira tele van halakkal, hogy szinte alig lehet meríteni anélkül, hogy halat ne fogjon az ember. Efféle számtalan kellemetlenségekhez járult még, hogy a fű között valami nagy zöld pókfaj tanyázott, melynek mérges csípésétől megdagadt az ember teste és igen kínos fájdalmat okozott.1 2 Orvosom nem volt, mert francia sebészemet Temesvárra küldtem ; egy német orvos megérkeztére kelle várnom, kiért a bányavárosokba, innen jó 6—7 nap járásnyira küldöttek vala. Megérkeztekor, akik körülöttem szoktak lenni, mindnyájan kértek : ne venném be a gyógyszerét, mert attól tartanak, hogy méreg. Minthogy azonban az a méreg, mely belsőmben dúlt, elég volt arra, hogy megöljön : elég 1 II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékiratai a magyar háborúról. Közli Thaly Kálmán. 5. kiadás ; 100 lap. Bpest, 1872. (A fordítást Thaly K. szövege szerint adom.) 2 Dr. Székessy Vilmos szíves értesítése szerint ez á pók bizonyára a Chiracanthium punctorium Villers (zöld dajkapók). Mérges pókfaj ; de azok a nagyfokú fájdalmak és a földagadás, melyet Rákóczi említ, inkább onnan származhatott, hogy a pók csáprágói fertőzöttek voltak (dögtől stb.).
