Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 187 500 írt. Bába 1784-ig egy sem volt Torontálban. Ez évben rendelte el a királyi biztosság, hogy a három délmagyarországi megye minegyikében egv-egy bába tartandó, évi száz frt fizetéssel ; de erre a hirdetésre senki se jelentkezett ; ekkor 200 írtra emelték a fizetést s csak így kaptak bábát. Gyógyszertár kezdetben csak egy volt a megyében (Becskereken); 1790-ben nyílt meg a második, Nagykikindán, melyet Frank Ferenc sebész nyitott meg. 1804-ben nyílt meg a harmadik patika, Nagyszentmiklóson. (Szentkíáray, Toront., 1.) 539. 1779. Stipendium Goldbergianum (vagy Sorbaitianum). — Bécsben tanuló ifjaink közül többen (Kassai, Gyarmatin, Mátyus György stb.) élvezték ezt a stipendiumot. (Lásd: Pataki Jenő cikkét, a kolozsvári Orvosi Szemle 1935. évi folyamában, szept. 15.) Paul de Sorbait Belgiumban született, 1624-ben. Egy ideig Kölnben, Arnhem-ben (Arnheim), Rómában praktizált s végül Bécsben telepedett meg, hol egyetemi tanár lett, I. Lipót magyar nemessé tette. Megh. 1691. «Goldberg» vagy Mons aureus volt a neve egy bécsi burza házának, melyet Sorbait újraépíttetett. L. Acta Yindob. VI, a bevezetésben a X. lapon, hol sok adat van S.-ról, szintúgy Senfelder cikkében : Wiener Klinische Rundschau, 1906. 21—27. sz.) 540. 1779. Syphilis. — Lásd Weyner Emil: «Die extragenitalen Syphilisendemien in Ungarn» c. cikkét; (Janus, 6. évf., 1901 szept. 15). Hivatkozás dr. Lange brassói fizikus megfigyeléseire 1779-ből. (Tömeges fertőzések gyermekeken ivóedények közös használata következtében.) 541.1780. Plenck (Plenk) József Jakab (1739—1807.), szül. Bécsben ; előbb a nagy- szombati, majd a budai egyetemen a bonctan, sebészet és a szülészet tanára; (saját szerzésű rövid életrajzát 1. Wesz- prém IV. 470., továbbá Győry, OKT. 43. és működésére vonatkozó sok más adattal. Előadásainak kéziratai stb. az egyetemi könyvtárban). Ő volt egyike azoknak a fakultásban, kinek szabad volt saját jegyzetei alapján előadnia, míg tanártársai legtöbbjének előírt tankönyvek nyomán kellett oktatni. 1777-ben megjelent könyvét : «Doctrina de morbis oculorum» több nyelvre, még japánra is, lefordították. 1783-tól a bécsi Jozefinumon a sebészet mellett a vegytan és növénytan tanára, annak bizonyságául, hogy azon idők tanárainak valóban «universal-geniek»-nek kellett lenniök, akár tetszett nekik, akár nem. Plenk irodalmi termékenysége rendkívülinek mondható. Legértékesebb munkája a bőrgyógyászata («Doctrina de morbis cutaneis», 1776., melyben a bőrbajokat a legszembeötlőbb tünetek alapján tizenegy csoportba osztja. Ennek abeosztásnak természetesen megvoltak Plenck József Jakab, a nagyszombati és budai egyetem tanára.
