Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
188 Magyar orvostörténeti adattár a maga gyöngéi, de ne felejtsük, hogy P. csak mellékesen foglalkozott a bőrgyógyászattal s a részletek dolgában korántsem állott Lorry színvonalán, kinek könyve egy évvel később (1777.) jelent meg. Mindazáltal elegendő, ha a két munka tartalomjegyzékét összehasonlítjuk, hogy észrevegyük Plenck értékesebb voltát. Munkájának igen nagy volt a sikere és sok utána következő tankönyvnek lett a fundamentuma. Nékám szerint bátran mondhatjuk, hogy P. volt a megnyitója a dermatologia új fejezetének, ki rendet teremtett a bőrbajokról szóló tan addigi zűrzavarában, s ugvanezt mondja újabban Haldine-Davis (Ann. Med. Hist., N. S. 3., 1931, 368—386.). Amint Plenck a Jozefinám tanári karába jutott, Bécsben is csakhamar a legismertebb orvosok elejére került.1 Rendkívüli olvasottsága és termékenysége ott még jobban fokozódott. Típusa volt a magát folyton továbbképző tudósnak. Gräffer (Sonntagsblatt, 1843, 245.) következőket mondja utolsó éveiről : «Kein Mensch in ganz Wien hatte so viel neue blau brochierte Bücher als Plenk; alle Wände eines grossen Zimmers waren voll davon, in der Weihburggasse im alten Hause neben der Kaiserin von Österreich. In der Mitte dieses Zimmers sass er und schrieb den ganzen Tag aus und nach diesen blauen Broschüren neue Bücher, aber alles mit Talent und Leichtigkeit, Tendenz und Takt. . . Auf die Praxis verzichtete er zuletzt fast ganz. Bei seinen litterarischen Arbeiten half ihm, Eyerel, einer der gelehrtesten Ärzte von der Welt, aber ein armer, armer Teufel, ein Zyniker, wie es fast noch keinen gegeben. Sein Äusseres war eine Callot’sehe Bettlerfigur; wo er wohnte, wie er wohnte? was er ass nnd trank? wie er ass und trank? lässt sich nicht schildern» stb. 542. 1780. Fürdők Egerben. — Lásd : Fejes Mihály : Az egri fürdők orvosi s helyleírási tekintetben. (Eger, 1839.) Első fejezet : Az egri hévvíz története. — Lásd még: MOE III. 324, 325, 396 és Breznay I. 21 ; (Evlia Cselebi adatainak bírálata). * III. 543. 1780. Madai Dávid Sámuelnek, a nagyhírű németországi orvosnak, az an- halt-cötheni herceg archiatérj ének halála éve (szül. Selmecbányán, 1709-ben). Életrajzát és munkáinak jegyzékét 1. Weszp. I. 100. és III. 454. Arcképe azon a szép ezüst emlékérmen látható, melyet egyik barátja, J. August von Ponikau, készíttetett 1773-ban. A mellkép alatt: F. W. Mermuth; körirata pedig (elől): «Dav. Sam. A Madai Hung(arus) Consil. Et Archiat. Princ Anhalt. C(oth.)» ; (hátul) : «Viro Arte Medica £andore In Amicos Meritis In Rem Numariam Excellenti Hoc Amicitiae Monimentum Dicat J. A(ugustus) A P(onikau). 1773.» [Lásd bővebben : Kluyskens : «Des hommes célébres dans les sciences et les arts et des médailles qui consacrent leur souvenir», II. 174. (Gand, 1859.)] A felirat tehát kiemeli Madainak a numizmatika terén szerzett nagv érdemeit s Faludi Géza szerint Vollständiges Thalerkabinéit című négykötetes nagy munkája valóban páratlan és ma is gyakran idézett forrásmunka. Ezt a nagy munkát II. Józsefnek ajánlotta Madai ; a császár viszont 1766-ban Plenck szemészeti munkájának II. kiadása. 1 A Jozefinum nevű katonai orvossebészi akadémiát II. József alapította. 1/85-ben nyílt meg s 1874-ben szűnt meg. Tanárai közt európai hírűek (Jäger, Stellwag, Pitha, Chiari stb.) is akadtak.
