Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 185 Pestnek csak egyetlen nagyobbszabású épülete volt : a rokkantak háza (a későbbi Károly-kaszárnya). A lakók száma tekintetében is fejlettebb volt Buda, hol akkoriban 22,000 volt a lélekszám, míg Pesten csak 13,000. És olcsóbb is vo t, (három tál ételt 3 krajcárért vesztegettek !) Az oktatás céljaira pedig ott volt a Szent-János-kórház és egy szép nagy telek (a mai Városmajor) a botanikuskertnek. Végre is Buda győzött s 1777 november 9-ikén megnyílt a «budai egyetem» s az orvosi kar is ezen a napon kezdte meg működését a régi nagyszombati tanárokkal s a kar igazgatójának, Veza Gábor pestmegyei fizikusnak közreműködésével. (V. ö. Pauler Tivadar: A bpesti m. kir. tudomány-egyetem története (Bp. 1880), I. 125 ; Fináczy Ernő: A m. közoktatás története M. Terézia korában (Bp. 1899), II. 402 ; Győry Tibor: A nagyszombati egyetem orvosi fakultásának első évei. («Orvosképzés» 1931. évf. 6. füzet.) 530. 1777. Terhesek és szülőnők védelme. (Királyi rendelet; Linzb. II. 711.) 530/a. 1777. Fizetés. Városi orvosok. — Ebben az évben Kassa város fizikusának, Portner Károly dr.-nak, évi 100 frt fizetése volt, de ezt már a következő évben 200 írtra emelték fel. 1758-ban Riesenfeld Károly, a város akkori fizikusa még csak évi 72 irtot kapott. (PNG.) 531. 1778. A Debrecen környékén pusztító marhavész leírása Weszprémi A budai egyetem otthona (a királyi vár), 1780-ban. (III. 247.) tollából, hol saját megfigyelései alapján cáfolja Marikovszky Mártonnak azt az állítását, hogy ez a baj néha nem-fertőző természetű. 532. 1778. Párád fürdő történetéből. — A parádi fürdő alapját 1778-ban egy társaságtól alapított timsóbánya vetette meg, mely működését 1812-ben a timsó főzéséhez szükséges fa drágasága miatt kénytelen volt beszüntetni. A bányában dolgozó munkások közül néhányan, kik bőrkiütésekben, alszár- fekélyekben szenvedtek, mintegy ösztönszerűleg kísérelték meg az aknákban meggyűlt vizet szenvedéseik enyhítésére fölhasználni, s midőn annak jó hatását tapasztalták a víz gyógyerejének híre csakhamar elterjedt a környéken. Alig telt el néhány év, s már nemcsak a közeli falvakból, hanem a távolabb eső vidékekről is kezdtek ideseregleni a betegek, úgy hogy 1798-ban, midőn Kitaibelt, a budapesti egyetemen a vegytani tanszék adjunktusát, az ország ásványvizeinek tanulmányozásával bízták meg s ő e célból a Mátra vidékét is fölkereste, itt már néhány lakószobát és fürdőkádat talált. Ő volt az első, ki a parádi ásványvizeket vegyelemezte és tapasztalatait a «Literarischer Anzeiger für Ungarn» című folyóirat 1799. évi február és március havi füzeteiben közölte. Ez időben a fürdőnek még nem volt állandó orvosa, s a betegeket az egri és gyöngyösi orvosok látták el a szükséges tanácsokkal. Közülük különösen Doslern Károly megyei főorvos és Keszlerffy János hevesmegyei sebész érdemelnek említést. Az első, 1813-ban, az említett folyóirat május havi füzetében tette közzé tapasztalatait, az utóbbi pedig kéziratban hagyta hátra tanulmányát a timsós-vasas vizek gyógyító hatásáról. A fürdővendégek szaporodásával történtek ugyan némi bővítések és javítások, de korántsem olyanok, mint a milyent a fürdő kiváló gyógy-
