Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
162 Magyar orvostörténeti adattár tomokkal ékeskedett, széles tudománnyal bírt, társalkodási kellemeivel bájolt, a barátságban példányul szolgált s orvosi foglalatosságában is úgy járt el, hogy nálánál lelkiesméretesebbet sohasem esmertem». Weszprémi halála után Debrecen városának fizikusa lett. Itt harminckét éven át mindenkinek meleg szívű jótevője s bölcs tanácsadója volt. Nemcsak jó orvos, hanem poétái készségű, verselgető ember is, ki néhány egyházi éneket (dicséretet) is szerzett, melyeket ma is énekelnek a reformátusok (u. o. III. 525). Kazinczy mint orvost is nagyon becsülte, gutaütési rohamában is Szentgyörgyi kezelte és családja tagjaihoz is sokszor meghívta a Mozartra emlékeztető arcú, kellemes modorú és jóságos doktort,1 kinek sok kellemetlenséget okozott, hogy az irodalomtörténetből jól ismert Mondolat szerzőségével is meggyanúsították. Szentgyörgyi szerzett ugyan egy tréfás iratot Yáncza Mihály és Barczafalvi Szabó Dávid nyelvújításának szertelenségei ellen, de a legtávolabbról sem volt szándékában Kazinczyt bántani. Az ő stílus- paródiáját többen lemásolták s egy példánya Somogyi Gedeon veszprémi esküdt kezébe került, ki azt 1813-ban «Mondolat» címen kiadta ; ennek azonban csak egyes részei származnak Szentgyörgyi tollából ; (v. ö. Abafi-féle Figyelő IV. 126; Irodalomtört. Közlemények I. 267). Szentgyörgyi J. életére nélkülözhetetlen forrásul szolgál diósadi Elekes Györgynek következő értekezése («OrvostöPténelem», 1937. évf.) : «Szentgyörgyi József debreceni orvos élete és orvosi levelei». 448. 1766. Kézirat. — a) Csapó József és Csúzy József latin kéziratai : «Casus morborum varii», a Nemz. Múzeum kézirattárában (Quart lat. 811) : De cephalalgia,De lethargo, De apoplexia stb. Nem saját megfigyelések, hanem mások orvosi könyveiből kiírt betegségi adatok ; (110 írott oldal).— b)«Orvosságok könyve.» Kézirat a Természet- tudományi Társulat könyvtárában, a század első feléből. Nagyszámú érdekes babonás gyógyításmód ajánlása is. — c) Gróf Illésházy József országbíró kézirata a Nemz. Múzeumban. («Mindenféle orvosságok könyvecskéje» stb.) Továbbá egy másik kézirata («Orvosságok rendbe szedése»), melyről lásd : Régi Magyar Költők Tára, IV. 383. 449. 1766. A helytartótanács elrendeli, hogy az egyes hatóságok jelentsék be a körzetükben működő orvosok, gyógyszerészek, sebészek és bábák számát. Egyszersmind arról is tegyenek jelentést, hogy az utóbbiak az 1756 júl. 29-én kelt rendeletnek megfelelően letették-e már az előírt vizsgát? Ha még nem : akkor a helybeli, vagy valamelyik közelben lakó fizikus előtt mielőbb tegyék le. Szentgyörgyi József dr., debreceni orvos. (A család birtokában levő festmény után.) JJLinzb. II. 429.) 450. 1766. Torkos Jusztusz János értekezése : «Bericht von dem natürlichen alcalischen hungarischen Mineralsalz und von denen aus demselben 1 Ifjú házas korában (1805.) írja Kazinczy Szentgyörgyinek, hogy felesége, a sokszor emlegetett gr. Török Sophie, negyedik napja ott ül íróasztala mellett és «pergeti kerekes guzsalyát», bár néha-néha erős görcsei vannak, melyek ellen klistélyt és casioros csöppeket (tinct. castorei) rendelt neki Szentgyörgyi. Ezeket a csöppeket egy «fekete bőrű, de fehér lelkű ember» : az érsemlyéni cigányok vajdája hozza el neki a patikából. (Kaz. Lev. III. 279.) Mikor K.-t Konyáron, Debrecen mellett (1804. júl. 25.) éjjel csonkulás (vagyis apoplexia) éri, akkor is Szentgyörgyi «kapja ki bajából ». (U. o. IV. 602. és Kazinczy : «Pályám emlékezete», Abafi-féle kiadás 230. és 333.)
